Ebben a moziban Everett egy olyan homoszexuális férfit (Robert) alakít, aki Madonna (Abbie) legjobb barátja. Sajnos ezt még úgy sem hiszem el neki, hogy tudom, hogy ő tényleg egy olyan homoszexuális férfi, aki tényleg Madonna legjobb barátja. Mindegy, mert humora folytán azt a három igazán komikus epizódot, amit ebbe a vígjátékba bele találtak írni, olyan hibátlanul abszolválja, hogy az ember tényleg kénytelen elnevetni magát. Robert és Abbie sülve-főve együtt vannak, és mikor Abbie-t kirúgja a pasasa, Robert vállán sírja ki magát. Ez aztán olyan jól sikerül, hogy a nyolcadik Martini után összekeverednek a nyelvek és egymás lába között találják magukat. Az őrült este eredményeként Abbie-be beleköt a gipsz, amit Robert előbb egy ájulással honorál, majd felnő a feladathoz, és úgy dönt, hogy felelős apja lesz a gyereknek. A két jó barát tehát összeköltözik és egy igazán amerikai családotalkotva, együtt neveli a kis Sam-et. Robertnek közben lesz egy pasija, akivel a házon kívül találkozgat, Abbie-nek pedig nem lesz senkije, mert minden idejét leköti Sam meg a jóga ő ugyanis azt oktatja.
Az egyik ilyen jóga-foglalkozáson aztán felbukkan egy Ben (Benjamin Bratt),aki rögtön el is hívja randizni Abbie-t. A randiból randik lesznek, a randikból meg szerelem, amit Robert előbb jobban, később rosszabbul tűr. (Itt hirtelen minden megváltozik: az eddig habkönnyű vígjátéknak indult mozi egy huszáros vágással drámába, sőt politikailag korrekt drámába fordul, és nekilát, hogy hiánytalanul belénk diktálja a háromszor két evőkanálnyi Fontos Üzenetet: homoszexuális is lehet jó szülő. Köszönöm, értem!) Abbie tehát úgy dönt, hogy összeházasodik Bennel éselköltözik Roberttel közösen fenntartott otthonából, sőt, magával viszi a kis Samet is. Erre Robert habozás nélkül megzakkan és úgy dönt, hogy akkor döntsön a bíróság! A bíróság pedig dönt, de addigra a két legjobb barát már úgy utálja egymást, ahogy lehet. Hogy kibékülnek-e a film végéig és alapítanak-e kommunát Bennel közösen, azt nem árulom el.
Ahogy néztem ezt a második legjobb dolgot, azért lettem egy kicsit szomorú, mert megint azt éreztem, hogy nem azért készült, hogy elmeséljenek nekem egy szép, izgalmas vagy jópofa történetet, amiből annyit és azt okulok, amit és amennyit jólesik, hanem hogy megtanítsanak és vezessenek. Én pedig nem azért járok moziba, hogy megtanítsanak és vezessenek. Én azért járok moziba, hogy azt halljam: "figyelj, ilyen sztorit még nem hallottál!, ez olyan film, hogy lehidalsz! És képzeld, Madonna az egyik főszereplő!"
