A filmtörténetnek akadnak olyan figurái, akik szabályosan összenőttek az őket alakító színészekkel és képtelenség lenne bárkinek a helyükbe lépni. Olykor ugyan Hollywood megpróbálkozik a szentségtöréssel (A Rózsaszín párduc, Hannibal ébredése), de az ilyen jellegű kísérletezgetések többnyire csúfos kudarccal végződnek.
Jack Sparrow kapitány neve is összefonódott Johnny Depp-ével. A Karib-tenger kalózai elképzelhetetlen lenne nélküle, ennek ellenére a Verbinski-Bruckheimer alkotópáros gondolt egy merészet, és a filmnek majdnem a teljes első harmadában nélkülöznünk kell kedvenc kapitányunkat. Ez remek alkalom arra, hogy az eddig másodhegedűsi szerepbe lefokozott figurák komoly lehetőséghez jussanak, így Keira Knightley, Orlando Bloom és Geoffrey Rush kedvelői vígan tapsikolhatnak örömükben. A történet egyetlen új szereplője, Sao Feng kapitány (Chow Yun-Fat) is ekkor lép be a képbe, hogy segítsen (?) a kis elit csapatnak megtalálni a világ végére száműzött Jack Sparrow-t. Szerencsére a film közel három órás, így kedvenc kalózunknak van alkalma bepótolni a nélküle elvesztegetett időt, amiben sor kerül a kalózok naggyűlésére, egy gigászi tengeri összecsapásra, Will és Elizabeth szerelmének beteljesülésére valamint Davy Jones szörnyszülött hadának erődemonstrációjára.
A Shrek-en és A nemzet aranyán edződött forgatókönyvíró páros, Terry Rossio és Ted Elliott az első rész szikár és egyenes szerkezetét már a másodikban megbolondította kissé, ám a harmadikhoz képest akkor még gyerekcipőben jártak. Az intrikálás itt tényleg a tetőfokára hág, egy idő után már fogalmunk sincs, hogy igazából ki kivel van és mit miért csinál, de ha összezavarodnánk is egy csöppet, ne aggódjunk: ez nem egy sokszálas politikai krimi, csak egy hollywoodi kalózfilm, így a végén minden szálat gondosan lezárnak, és minden a helyére kerül.
Jó sorozathoz illő módon az alkotók a harmadik részre költöttek a legtöbbet, és ez a több, mint 200 millió dollár meg is látszik a produkción. A Bolygó Hollandi és a Fekete Gyöngy összecsapása pompás látványvilágú képekben jelenik meg, és tényleg ez a trilógia abszolút csúcspontja. Bruckheimer nem hazudtolja meg önmagát, és óriási digitális pusztítást varázsol a szemünk elé, de szerencsére közben egy pillanatra sem feledkeznek meg A Karib-trilógiát igazán éltető humorról sem, melynek természetesen most is Jack Sparrow a fő forrása. A kalózok névadási szokásairól szóló anekdotája például igazi gyöngyszem.
Jelen cikk születésekor még nem tudni, hogy a harmadik rész milyen bevételeket ér majd el a mozipénztáraknál, és a tervezett trilógiából lesz-e tetralógia, de az már bizonyos, hogy a Disneynél már gondolkodnak a folytatáson. Maradt még néhány elvarratlan szál a történetben, tehát a lehetőség adott, a helyzet semmiképp nem hasonlítható például a Titanic-hoz. Ha ezt a színvonalat tartani tudják, mi biztosan minden egyes újabb részre szorgalmasan fogunk jegyet váltani.
