Ha hátat fordítunk a megszokottnak, nem csak a ránk nehezedő problémák oldódhatnak fel varázsütésre, de jó eséllyel egy új világ is feltárhatja előttünk kapuit. A városi hétköznapok és a vidéki csodák története ez a film, mi nagyon emberi, közeli, és mindenképp szerethető.
Ez a kedves szlovák alkotás nagyon finoman szól arról, mit vesztünk hétköznapi, városi életünkben, ami vidéken még köztudott, és mi nem is marad titok többé, ha kinyitjuk szemünket és hagyjuk, hogy hasson ránk. A természetességről szól ez a film, arról a természeti közelségről, amire már nem figyelünk városi hétköznapjainkban.
Valamint szól az emberről, ki eltávolodott a természettől, de képes visszatalálni hozzá. Elég hozzá egy telek, egy véletlenül megtalált régi napló, és máris átalakul a világ. S jönnek a fura emberek is. A csodatévő szűz, Benedek, a birkapásztor, ki szentté akar válni, a furcsa francia a családjával, majd egy különleges filozófus, ki a kerítésen átszökkenve távozik.
Mindez csodaszép képekkel, nagyszerű muzsikával, s remekül játszó színészekkel, kik érzékenyen tolmácsolják érzéseinket, viszonyainkat, s azok átalakíthatóságát. Mert ha szívünk szerint cselekszünk, végül minden úgy lesz, ahogy lennie kell.
Jakub, a harmincas éveit taposó városi tanárember alaposan elkényelmesedve éli mindennapjait kissé sánta, szabó édesapja városi lakásán. Ám jóból is megárt a sok, apja önálló életre ösztönzi, s rábízza a nagyszülői telek sorsát. Pontosabban arra biztatja, hogy váljon meg tőle - ő maga sosem szeretett ott -, az árából vegyen magának egy lakást, ne rontsa tovább az ő otthonának levegőjét.
A fiú le is autózik a telekre, s a rendrakások közepette egy számára addig ismeretlen világban találja magát. A tizennégy fejezetre bontott filmben a főhős mindig egy újabb dolgot tanul meg a világról, s ennek megfelelően formálja át életét.
Kedves, bájos, a szépségeket nagyon finoman megfogalmazó film ez, mely sajátos humorral tárja elénk a mindenki számára ismert gondokat a nőkről, a szeretőkről, az apákról, az életről, na és persze a szilvapálinkáról. S a nagy megállapítás sem maradhat el: "Végre minden úgy van, ahogy lennie kell."
"Minden úgy van, ahogy lennie kell"
Martin Sulik cseh rendező szlovák filmje szervesen illeszkedik korábbi munkái sorába, hiszen mindegyik szoros rokonságban áll egymással, ugyanazt a problémakört kísérelve megoldani.
A kertben (Záhrada) 1995-ben készített 100 perces színes, szinkronizált szlovák alkotás, mi a Karlovy Vary Fesztiválon a zsűri különdíját is elnyerte.
