Jónéhány film készült már a Gonoszról, ilyen-olyan célzattal, rémisztgetve, lényegét kutatva avagy megidézve személyét. Ám ezek közül a legtöbb a puszta pusztítást ábrázolja csupán a maga nyersességében, s magát a Sátánt is patásan, szarvakkal. A kilencedik kapu azonban elrejti az Ördögöt. A Vele való találkozást ki kell érdemelni, a róla szerzett tudás nem elég.
Egy gazdag amerikai könyvgyűjtő különös szenvedélye a Gonoszról való könyvek halmozása. S ez az úr, Boris Balkan nem csupán gyűjt, hanem hisz is a Sátánban. Birtokába kerül a rejtélyes XVII. századi könyv, Az árnyak királyságának kilenc kapuja, amiből már csak három darab van az egész világon. Balkan megbízza Dean Corso new yorki könyvneppert, hogy hasonlítsa össze a példányokat, s lehetőség szerint szerezze is meg őket. Dean egyre mélyebben ássa magát a könyvekbe, bejárja Európát, s hátborzongató "kalandokba" keveredik. Kiderül, hogy a titkot és találkozást Balkanon kívül többen is akarják. Deannak pedig egy titokzatos lány siet segítségére, mindig a legváratlanabb pillanatokban felbukkanva. Dean útját halottak jelzik. A titok egyre megfejthetetlenebbnek tűnik. Valami mindig hibádzik. S az emberek egyre hullanak. Végül csak egy marad: Dean. És feltárul a kilencedik kapu.
Az ördögös filmek egy újabb remek darabja Polanski filmje, mely nem csupán egy feszültséggel teli történet, hanem az Ördög filozófiájának, a Róla való gondolkodásnak is újszerű megfogalmazása. Nem a közkeletű Gonosz-képet kelti életre, mely térdig vérben gázol, hanem sokkal inkább az elfojtott lázadót mutatja be, ki az örök kétkedést hordozza magában, mely nélkül pedig nem létezhetne semmi. Nem mondja ki, sőt nem is akarja megmutatni, hogy ki a Gonosz. A film egy kalandos, hátborzongató eszmefuttatás a Sátánról. Gondolatok, történések, melyek összefüggést kell, hogy nyerjenek, az összefüggés pedig olyan rejtély, melynek csak látszólagos megoldása van. Mindennek alapja pedig a kétség, ami a Gonosz önmaga, s ami elvezet a benne való hithez.
A Dean Corso szerepében látható Johnny Depp, a film tulajdonképpeni főszereplője (az Ördög mellett persze), új arcát mutatja: egy nem effektekkel, trükkökkel telezsúfolt, nem akciódús filmben, csupán színészi játékéval végig fenn tudja tartani a feszültséget. Személyisége és alakja uralja az egész filmet, kiválasztottá téve az őt körülvevők közül. Arca tükörképe minden történésnek.
Roman Polanski, a film rendezője, mindig meglepő témákkal áll elő, az a fajta alkotó, aki nem kategorizálható. Filmjei mesteri történetmesélésükkel, a bennük rejlő kivételes feszültséggel mégis mindig magukon viselik felismerhető kézjegyét. A kilencedik kapu különleges alkotás, mert nem csupán egy mindenkiben felsejlő kérdést feszeget, mégpedig filozofikus mélységekben, hanem ezt szórakoztatva, egy a művészfilm és közönségfilm határain lévő alkotás keretein belül teszi. Lehet, hogy az Ördöggel cimborál...
