Nemzedékek kedvenc hősei

Athos, Porthis, Aramis és a hozzájuk társuló tejfelesszájú gascogne-i legény, D'Artagnan szerintem azóta hősei a világ sok tizenéves fiúgyermeke számára, amióta id. Alexandre Dumas kiötlötte őket. Valahol olvastam egy erre vonatkozó történelmi tárgyú cikket, hogy természetesen ilyen figurák, ilyen néven, efféle tettekkel nem éltek a még gyerek XIII. Lajos király udvarában, azonban a király személye, valamint a "magasabb beosztású alakok", mint például a valóságosnál rendszeresen jóval gonoszabbnak, intrikusabbnak ábrázolt Richelieu bíboros igen. A történészek általában megegyeznek abban, hogy a gyerekkirály figurája e filmekben, ha karikatúraszerűen is, de hozzávetőleg hitelesen jelenik meg, Richelieu azonban a valóságban amolyan politikai nagyhal volt, egy igazi, nagyformátumú politikus, aki később a valóságban is komoly karriert futott be. Dumas azonban ragaszkodott ahhoz, hogy hősei is valóságosak – bizonyíték azonban erre nincs. A lényeg viszont, hogy talán nem született olyan fiúgyermek a nyugati világban, aki az 1844-es első megjelenés után nem rohangált játék-karddal a kezében, hasig kigombolt, lobogó ingben azt kiabálva, hogy: Egy mindenkiért, mindenki egyért! En gare! D'Artagnan! Amióta film létezik, természetesen a mozikban is rendre feltűnik egy-egy verzió: apám talán a '61-es Gérard Barray-féle D'Artagnant utánozta, nekem a '73-as Richard Chamberlain, Oliver Reed és Michael York-féle klasszikus jutott, a mostani srácoknak pedig ez a korszerű, bár számomra már túl "ilyen-olyan" 3D Testőr.

A váz a régi, a ruha viszont új

[img id=306518 instance=1 align=left img]Pedig nem indul rosszul a film, legalábbis nekünk, magyaroknak: Paul W.S.Anderson pici elégtételt szolgáltatott nekünk Trianonért azzal, hogy a bevezető, Európa térképét ábrázoló maketten a magyaroknak adta a teljes Habsburg-birodalmat, "Hungary" itt ugyanis az Oszmán birodalomtól bizony egészen Svájcig és Franciaországig ér. A történelmi hitel tekintetében aztán ezt a számunkra kedves, ám tudományosan igen alacsony szintet később sem fogja a film meghaladni, sőt. De ahogyan például Csipkerózsika váránál sem kéri senki számon a kultúrtörténetileg hiteles belsőépítészeti megoldásokat, így itt is felülemelkedhetünk ezen, hiszen ez is mese alapvetően. Anderson és írói Dumas sztoriját tulajdonképpen ügyesen húzták feszesre, épp annyit mesélnek el A királynő nyakéke című sztoriból, amennyi feltétlenül szükséges, valamint közben megismerheti az éppen serdült célközönség a főbb karaktereket is. Athosék itt eléggé két dimenzióban maradnak, a fókusz inkább D'Artagnanon és (leendő) kedvesén, Constance-on van, de az átlagosnál hangsúlyosabb a nyegle király és karakán b. neje bemutatása is. Korban nyilván ők vannak inkább közel a célközönséghez. Anderson találmánya, amellyel korszerűsíteni óhajtja a régi mesét, az elsősorban külsőségekben nyilvánul meg. Természetesen rengeteg az akció, s bár kardozós jelenetek mindig akadtak bőséggel a korábbi, klasszikus verziókban is, itt már minden térhatásban és különféle "trendi" koreográfiákban látszik. Hogy ez kinek tetszik s kinek nem, az már teljesen a szubjektív megítélés tárgykörébe tartozik – mindenesetre, amit az alkotók megspóroltak a cselekményből, azt bele is tették az akciókba. Plusz elemként viszont megjelennek valami furcsa, a steampunkot és némely fantasy képregényeket idéző kütyük, szerkezetek, effektusok, amikre Dumas bácsi már nyilván igen ferde szemmel nézne: Hát ezek meg mi a szösz? Általuk viszont már könnyedén bekapcsolható a film a mai közönség ismeretvilágába, amely a Karib tenger kalózaitól mondjuk, a Rendkívüli úriemberek ligájáig terjed. Engem mindez azonban nem zavar, vagyis pontosabban, nem ez zavar.

2+2+2+2 az nem egyenlő 3-al

Bár szemüveges vagyok, de általában nem szokott gondom lenni a 3D-vel. E film kapcsán azonban nem értem, nem látom a térhatású kép erőltetésének fontosságát. Kétdimenziós síkképeket látok az esetek nagy részében, egymás mögé helyezve, ami még stílusos is lenne, ha barokk operát nézek (ott használtak ilyen háttereket), de nem azt. Néha egy-egy kardhegy kinyúl ugyan a képből, de az orromig már nem ér el, ezért az élményért viszont tök felesleges a kényelmetlen koreai gyártmányú 3D-szemüveget viselni, pluszban. A film maga amúgy semmi extra, pikk-pakk működik, 110 perc, de 40-nek tűnik. Szórakoztat, ám meg nem terhel. Színészeket nem látni, csak modelleket, még akkor sem, ha Milla Jovovich a gonosz, de jó lábú M'lady, Mads Mikkelsen Rochefort gróf, Christoph Waltz pedig Richelieu. Vagy Orlando Bloom (Buckingham), aki személyében is kapcsol az ihletet adó Karib tenger kalózaihoz. D'Artagnant sem tudom, ki játssza, mint ahogy a három testőrt sem. Jóképűek, mosolyognak, kardoznak, oszt' ennyi. A korszellemnek lehet, hogy megfelel mindez, az előzményekhez képest viszont… ez nem sok. Ha esetleg lézerkarddal tolták volna, zombi-támadással, talán. Vagy inkább hagyományos felfogásban, akkor még inkább.

Kinek ajánljuk?
- A Karib tenger kalózai 5 helyett/mellett.
- Akik nem láttak még igazi, romantikus, kardozós-b..szós-partraszállós filmet.
- Akik kíváncsiak, milyen az, amikor a Barbie-babájuk élőszereplős filmen játszik.

Kinek nem?
- Akik nem tudják elviselni, ha klasszikusok új köntösben kerülnek vászonra.
- Akik már láttak igazi romantikus, kardozós-b..szós-partraszállós filmet.
- Ha minden fillérnek és minden egyes percnek súlya van az életünkben.

5/10