Nyolcvanas évek eleje, NDK-s építőtábor, Kis Generáció , lázadás. A 31. Magyar Filmszemle Közönség-díjas filmje.
Kollégiumi szellemidézéssel indít a film, ami nyomban kudarcba is fullad, a diákok erkölcsét éberen őrző felügyelő-tanárnő jóvoltából. NDK-s építőtáborban vagyunk, közel a tengerhez (200km!), közel a szabadsághoz. A mozi maga is egy szeánszra vállalkozik, megpróbálja közénk idézni a kor hangulatát. Amikor még 1,10Ft volt a sajtos roló, a csővázas székeken pirosan repedezett a műbőr, valamint vasárnaponként nagy körültekintéssel és szakszerű mozdulatokkal segíthettünk apunak lemosni a zsigulit. Amikor még (már?) szüleinkkel szemben lázadni kellett a hajviseletért, Milos Formant idézve, a Hair jeleneteit felemlegetve.
Dicséretes, hogy egy igen szerény költségvetésből, egy ilyen "nagy" mozit sikerült összebarkácsolni. A forgatókönyv nagy aprólékossággal készült, szándékoltan véve lazára a kerettörténetet, amelyen belül az összes kortünet fellelhető. Gáspár Imola valamint Gyabronka József felkérése a kísérőtanárok szerepére telitalálat, ennél már csak a szentesi gimnázium drámatagozatos diákjait volt nagyobb ötlet szerepeltetni. A színészek nagy része amatőr, ez a stáblistáról kell, hogy kiderüljön, mert a teljesítményük irigylésre méltó.
Mindannyian jól szórakozunk a Fábry-féle dizájncenteren, jókat derülünk letűnt korok funkciójukat vesztett emblématikus használati tárgyain, szava járásain, szokásain. De vajon tudunk-e előrelépni? A jópofa sztorikból sikerül-e következtetést, tanulságot levonni? Buzás Mihály rendezőnek és alkotótársainak mindez sikerül, és mindeközben nem esnek bele a túlzott filozofálgatás hibájába, és a nevettetés sem marad felszínes.
Utóbbi években ehhez mérhető mű egyedül a Csinibaba volt. Ha a forgalmazó elég bátor, és megfelelő számú kópiát indít útjára, akkor ugyanolyan kultuszfilm lehet a Kis utazásból is, és hasonló divathullámot kreálhat pl. zenei téren. A közönség szeretni fogja.
