A kismamapárna átka

Tisztességes romantikus komédia, ami semmi újdonságot sem nyújt.

Jennifer Lopez az évek során énekesnői pályafutása mellett építgetni kezdte színésznői karrierjét is, és ezalatt előszeretettel szerepelt romantikus alkotásokban. Kezdve az 1997-es Dalok szárnyán című életrajzi drámával, melyben a tragikus sorsú Selena Quintanilla mexikói-amerikai énekesnőt keltette életre. Ezt követte feltűnése George Clooney oldalán a Mint a kámforban, a szigorú szabályok szerint élő nyomozónő pedig végül beleszeretett a becstelen bűnözőbe. A Szeretném, ha szeretnélben karrierista esküvőszervezőt alakított, aki pechjére saját kliensébe (Matthew McConaughey) habarodott bele. Az Angyali szemekben szintén a rend éber őreként jelent meg, s a múlt zavaros kísérteteivel kellett neki, és választottjának (James Caviezel) megküzdeni ahhoz, hogy kapcsolatuk beteljesedhessen. Az Álmomban már láttalakban gyermekét egyedül nevelő szobalányt alakított, aki megtetszett a menő politikusnak (Ralph Fiennes), s a kavarodás és hazugságok ellenére mégiscsak jó véget ért a történet. Legutolsó romantikus szerepében Jane Fondával, az anyósjelölttel kellett megküzdenie az Anyád napjában jövendőbelije, Michael Vartan kegyeiért.

Legújabb filmjében, az Ilyen a formámban egy, a munka területén sikeres és kiegyensúlyozott nőt alakít, aki a Nagy Ő híján elhatározza, egyedül vállal gyereket, és rögtön túl is esik a mesterséges megtermékenyítésen. Boldogabb már nem is lehetne, csakhogy közbeszól az élet, s ahogy az lenni szokott, felrúgja Zoé terveit. Megismeri Stant (Alex O'Loughlin - Holdfény, Vakító fehérség), aki minden szempontból ideális társ lenne, csak hát ki akar a második randi után családot alapítani?

Az Ilyen a formám Kate Angelo forgatókönyvéből készült, és Alan Poul vállalkozott a rendezésre. Angelo a Miért pont Brian? című vígjátéksorozat egyik írójaként kezdte karrierjét, Poul pedig eddig producerként tevékenykedett (például az ő hozzájárulásával jöhetett létre a mágikus-romantikus, Penélope Cruz főszereplésével készült Terítéken a nő), majd ő is a sorozatoknál kötött ki, rendezett a Róma, a Hármastársak, és a Szvingerek számára is epizódokat. A "háttérben" eltöltött idő után ez az első egészestés mozifilmjük. Az Ilyen a formám pontosan az, aminek első látásra tűnik: romantikus komédia. S mint ilyentől, nem is kell napokig elmélkedésre serkentő mély gondolatokat várnunk. Mert persze itt is van jól kivehető üzenet: bízni, hinni és remélni mindig kell, még akkor is, ha a múltban az ember sokat csalódott. Mindenki megváltozhat, és az élet jó dolgokat is hozhat. A rom-komok bizony megadott sémák és fordulatok mentén működnek, s emiatt sokszor kiszámíthatóak. Mégis nézzük őket, és mégis tudnak szórakoztatóak lenni. Esetünkben ez a humor a szellemes párbeszédekből és a jól kitalált karakterek egymásnak feszüléséből fakad, no meg abból az alapszituációból, hogy két vadidegen ember készül családalapításra. S ha olykor egy-egy poénnal az alkotók túl messzire mentek (kínszenvedés például végignézni a csoportos szülést), s nem feltétlenül kéne saját nagyanyjukat is eladni azért a bizonyos poénért (szegény mozgássérült kutya!), egy vicces rom-kom született, aprólékosan kidolgozott utalásrendszerrel.

A mozi új generációjában már nem az az alapkérdés, tudsz-e (jó) filmet csinálni, melyik iskolához tartozol, vagy milyen sztárokkal dolgozol (bár ez talán még fontos), hanem hogy mi az az apróság, az a különlegesség, az az ötlet, ami miatt az alkotásod beeszi magát a néző bőre alá, s onnantól fogva sosem feledi. A sok elmesélt történet között azzal emelkedhetsz ki, ha máshogy meséled el, mint mások. Nos, ez az Ilyen a formámnak nem sikerült, ettől függetlenül egy szórakoztató szerelmesfilm született. Lopez igazán megérett e feladatra (hitelesen hozza az ikerterhes rettegő anyajelöltet), s a sok arcközeli közben bátran elmélkedhetünk azon, vajon negyvenévesen hogy nézhet ki ilyen jól, és hogyha nem ez a természetes formája, hogy juthatott ilyen magas szintre a szépségipar...

Partnerét pedig nyilván kitörő lelkesedéssel fogadja majd a női közönség, a neki szánt szerep ugyanis igen imponáló. Összességében a film alkotói véghezvitték, amit elterveztek: csakis addig nyújtóztak, amíg a takarójuk ért.