A férfi főszereplő. - Szerintem nincs vele semmi baj - mondhatná a film. És igaza lenne, hiszen a motoros macsóból előbb királyul kártyázó kóklerre, majd Rene Russóra ráizguló rendőrré avanzsáló Mel Gibson most bájos bájgúnárként viszi tovább a vadijó vígjátéki vonalat. Ebben a filmben Mentos a mosolya, sok a suskája, klassz a kéglije, májer a munkája. Titáni a teste, cukik a cuccai, és zilált a'zélete (ez itt a humor). Van elvált élettársa, menő mobilja, takaros takarítónője, zűrös zabigyereke. Kegyetlen külső kölcsönözve, kérem. De van talányos titka, izgalmas ízlése, akarata, ambíciója, érzelmektől ellágyult életszakasza, némi nárcizmusa, tehát esendő ember is.
A női főszereplő. - Szerintem ezzel sincsen semmi baj - mondhatná a film. És igaza lenne, hiszen a Mentos mosoly, suska, kégli, munka, test, és a többi rendben. A pasi patentok (zabigyerek ilyesmi) női nyavalyákkal behelyettesítendők. Úgymint: hirtelen hisztéria, szívélyes szerelmek, marasztaló mosoly, kacér körmök, márványszín melltartó, stb-stb-stb.
A dramaturgia. - Szerintem itt sincs semmi kivetnivaló - mondhatná a film. És igaza lenne, hiszen barátaink balsorsa bájos bornírtságok és bakizások közepette bevezettetik. Ezt követően a történet további talányok, tragédiák, tréfák, tromfok, találkozók, támadások, és táncok közepette tárgyaltatik, majd bátorság, barátság, báj és boldogság közepette bőgve befejeztetik.
Marad még a látvány és a zene. - Szerintem ezek egyszerűen professzionálisak - mondhatná a film, és ebben megint csak igaza lenne, hiszen kifogástalan koreográfia keveredik itt tökéletes térhatással, ragadós romantika, és parázs pörgés váltják egymást a hullámzó hangulatoknak megfelelően. Szóval ez a film pont olyan, mint amilyennek lennie kell. Hozza a kasszasikert, nyújtja a kikapcsolódást, alkalmat ad a csókra vagy a búfelejtésre.
- Csak azt mondjátok, meg, nem tartjátok kicsit unalmasnak mindig ugyanazt a poént? Mert én már igen. Új kaptafát akarok! - mondhatná a film.
