Forgách András darabja, A kulcs aránylag egyszerű és komikus dramaturgiára épülő kamaramű. A konfliktus egy kölcsönkért lakás körül zajlik: a báty (Máté Gábor) kölcsönkéri öccse (Fekete Ernő) lakását egy rövid, ám szenvedélyes randevúra. A dologgal csak az a baj ilyen esetben, hogy ugye nemcsak a báty, hanem annak felesége is a család része. Az öcs pedig nem akar tovább hazudni. Így, közel a harminchoz, fel akar nőni. A báty ugyan nem kapja meg a kulcsot, de így is bejut a lakásba. Nem is csoda, hiszen akivel randevúzik, az öccse barátnője (Pelsőczy Réka). Ez eddig egyszerű háromszögtörténet lenne, de a dolog bonyolultabb ennél. Hazajön ugyanis a megcsalt testvér, természetesen ő sincsen egyedül. Alkalmi partnere egy aluljáróban felszedett fiú (Kovács Lehel), aki viszont az időközben szintén megjelenő feleség (Fullajtár Andrea) tanítványa. Van még egy reményteljes bűnözői múlt előtt álló pizzásfiú (Rajkai Zoltán), akit a barátnő ismer valahonnan. És természetesen megjelennek a szülők is: az apa (Lukáts Andor), aki egykor rettegett pártember lehetett, mára emberi roncs; az anya (Lázár Kati) pedig még mindig hoz egy kis grillcsirkét az ő pici fiainak. Akik immár férfiként is megmaradtak örök kiskorúnak. Erkölcseikben és lelkükben is. A családban megtanult túlélési stratégiák jól tükrözik az egész életet. A jól menő, szemmel láthatóan sikeres és egészen biztosan arrogáns külkeres ugyanolyan gyerek marad, mint a színház határán tevékenykedő öccse.
Az előadás akár működhetne is, mégsem teszi. Túl hosszú az első jelenet, egy idő után a lakásban játszódó komédia is túlpörgetett lesz. De a legfőbb baj az, hogy Ascher Tamás rendezése annyira katonás (bocsánat), hogy önmaga paródiája is lehetne. Nem a közönség felé fordul az egész.
Hálás dolog Máté Gábort és Fekete Ernőt egy színpadon szerepeltetni, de a báty-öcs kapcsolat hitelének paradox módon rosszat tesz, hogy Máté színészi játéka visszaköszön a Katona társulatának fiatal tagjain. Nem két önálló testvért látunk, Fekete színpadi bátyja másának tűnik, jóllehet az általa játszott figura éppen megtagadni akarja bátyja értékrendjét.
Pelsőczy Réka már többször megmutatta, hogy alakításában az "egyszerű lányok" is tragikus nagyságra képesek. Most erre sem szükség, sem alkalom nem volt. Fullajtár Andrea a feleség szerepében elegánsan felette látszik állni annak a világnak, amelyben boldogtalan. Lukács Andor és Lázár Kati házaspárjának a megjelenése sem elég erőteljes: itt már a tragikum emléke sem működik.
