Az újév az újrakezdés, vagy legalábbis az újrakezdés lehetőségének a napja, amikor még elhisszük egy kis időre, hogy az új év lehetne akár szebb, sikeresebb, szerencsésebb is, mint az előző. Szilágyi Zsófia új filmje már az alaphelyzetével visszarángatja a szereplőket és nézőket a valóságba, a január 2-án játszódó Január 2.-ben ugyanis az újrakezdés minden, csak nem reményteli. A kétgyerekes, harmincas Klárát követhetjük, ahogy összepakolja addigi életét, és a zuglói családi házból egy nyolcadik kerületi garzonba költözik a barátnője, Ági segítségével. Még nem vált el, de a házassága, úgy tűnik, menthetetlen. Összesen hétszer fordulnak, és közben különböző férfiak – Klára testvére, unokatestvére, apósa és új barátja – próbálnak segédkezni nekik.

Szilágyi első filmje, az Egy nap is egy nap játszódott, fókuszban egy negyven körül járó, háromgyerekes nő átlagos napjával, amelybe a gyerekek etetése, fuvarozása és a munka mellett befért még egy lábon kihordott házassági válság is, főszerepben egy hűtlenség gyanújába keveredő tohonya férjjel. A Január 2. ebből a szempontból teljesen logikus folytatás, mert bár nem ugyanazok a szereplők, ugyanúgy egy hasonló élethelyzet következő fázisát mutatja be, mint az Ernelláék Farkaséknált követő Kálmán-nap vagy a Kálmán-napot követő Egy százalék indián. Amire az Egy nap Szilágyi Zsófia által alakított főszereplője még gondolni sem akart vagy mert, azt Klári meglépi. A különköltözést azonban nem egy felszabadító folyamatként mutatja be Szilágyi, ahogy egy hollywoodibb hangvételű, keserédes, de feel-good film tenné, hanem sok-sok melankóliával és kérdőjellel. Ha papíron tudja is Klári, hogy egy elkerülhetetlen döntést hozott meg, még nem akarja elfogadni, hogy addigi élete véget ért – ezt jelzik az olyan egyértelmű szimbólumok, mint a zárakban állandóan elakadó kulcsok.

Az író-rendező legjobb döntése, hogy Klári nagy napját a barátnő, Ági szemén keresztül mutatja meg. Ági az, aki vezeti a szüleitől kölcsönkért kocsit, aki segít betetrisezni a dobozokat a csomagtartóba és a hátsó ülésekre, és amikor Klári és a leendő exférj üvöltöznek egymással, próbál csendben beleolvadni a falba. Menet közben kiderül az is, hogy az ő párkapcsolata sem éppen a legegészségesebb, és bár Szilágyi nem mondatja ki, de erősen sejteti, hogy Ági maga is párhuzamot von a kettejük élethelyzete között.

Az Egy naphoz hasonlóan a Január 2.-ben is

azok a pillanatok a legerősebbek, amikben ráismerhetünk a saját életünkben is megélt szituációkra,

legyenek azok a csend megtörését szolgáló banális beszélgetések, a sokat mondó hallgatások vagy egy kéretlenül is vezetési tanácsokat osztogató após figurája. Az Egy napban ehhez a realizmushoz hiteles színészi játék is társult, a forgatás idején még gyerektelen Szamosi Zsófia tökéletesen magáévá tette a háromgyerekes családanya szerepét.

Szilágyi a Január 2.-vel nagyobb kockázatot vállalt, mindkét főszerepre amatőröket szerződtetett – Ágit a produkció látványtervezője, Jóvári Csenge, Klárit a stábban helyszínkeresőként (location scout) is dolgozó Konrád Zsuzsanna alakítja. A nemrég bemutatott Fekete pont a legjobb példa rá, hogy civilek is képesek lehetnek természetesen létezni a kamera előtt, amennyiben olyan szituációkat kell eljátszaniuk, amelyeket ismernek a saját életükből – és segít az is, ha a rendező bátorítja az improvizációt, hogy az amatőr színészek szó szerint önmagukat adhassák. A Január 2. nem ilyen film, és nem ilyen módszerekkel készült, a két főszereplőtől pedig nem azt várta el a rendező, amit a jó érzékkel becastingolt civilektől, hanem amit a képzett színészektől szokás. Jóvárinak kevesebb mondat, és így könnyebb feladat jutott, de Konrád mindvégig idegenül mozog a szerepben. Szilágyi Zsófia egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a köztük lévő kémia miatt döntött, és mert róluk elhihető, hogy legjobb barátok, és ebben igaza is van – a film egyik legszebb pillanata, amikor vezetés közben Ági hátranyúl, hogy megsimogassa a teljesen maga alá került Klári karját –, de közben olyan mondatokat is a szájukba ad, amik egy method actinges színészt is megizzasztanának.

Szilágyi a Cannes-ban díjazott Egy nappal olyan magasra tette a lécet, hogy kikerülhetetlen a két film összevetése – még ha némileg igazságtalan is. A Január 2. ugyanis különleges körülmények közt, rohamtempóban készült. A Velencei Biennale College pályázatán elnyert 200 ezer eurós támogatásból tudták leforgatni, azzal a kitétellel, hogy a következő Velencei Filmfesztiválon be kell mutatniuk a filmet, így a forgatókönyv novemberi megírásától számítva nagyjából nyolc hónapjuk volt csak az alkotóknak.

Ha ezeket a körülményeket is figyelembe vesszük, akkor viszont nyugodtan oda lehet tenni a Január 2.-t az Egy nap mellé. Más a ritmusa, a felépítése, és kevesebb benne a feszültség, de

az egyedi női szemszöge, az érzékenysége és az esetlenebb mondatokon is átütő életszaga miatt hasonlóan hiánypótló film.