Bizonyos hangok hiányolták a diverzitást az Oscar-jelöltek soraiból, de ami az amerikai vígjátékokat illeti, ott bőven akad mindenféle szín, ahogy azt a héten moziba kerülő Pofázunk és végünk Miamiban is bizonyítja Ice Cube és Kevin Hart főszereplésével. Ennek kapcsán szedtük össze kedvenc afro-amerikai vígjátékainkat.
Kábszer (2015)
A miskolci CineFest egyik közönségkedvenc filmje, a Rick Famuyiwa rendezte Kábszer hőse a fiatal fekete Malcolm Adekanbi büszke okostojás. A Trónok Harca a kedvenc sorozata, van saját punk bandája, a Harvardra jelentkezik, és szenvedélyesen rajong a '90-es évek hip-hop zenéjéért. Igyekszik saját stílust teremteni, önmaga lenni, de ez valahogy senkinek sem tetszik - sem a környék drogkereskedőinek, sem a suli bikáinak, de még a tanároknak sem. Malcolm problémái akkor kezdődnek, amikor belefut egy házibulin a kábítószerkereskedő, Dom-ba, és akaratán kívül az adósa lesz. Stréber barátaival együtt arra kényszerülnek, hogy minden lelkesedés nélkül nekiálljanak drogot árulni – viszont egyáltalán nem a szokásos harsány és erőszakos filmről van szó, amit a hasonló vígjátékoknál megszoktunk, hanem intelligens, ügyes darabról.
Pootie Tang (2001)
A nők nem tudnak ellenállni neki. A Gonosz nem tud szembeszállni vele. Ő a túl-menő hős, akinek van saját stílusa... és saját nyelve! Az először a Chris Rock Show-ban feltűnt, fergetegesen értelmetlen figurán alapuló Pootie Tang egy slágerénekes – akinek gyakran énekelnie sem kell, mert ANNYIRA jó! -, bűnbirodalom alázó, nyúlprém-inget viselő szuperhős, akit mindenfelé bálványoznak a kölykök és a szereleméhes nők. De amikor Pootie egyszemélyes háborúja a kapzsiság, igazságtalanság és az egészségre ártalmas termékek ellen a LecterCorp profitcsökkenését eredményezi, a mamutcég tébolyult vezérigazgatója (Robert Vaughn) szuperlúzerré zülleszti a szuperhőst - azzal, hogy elcseni Pootie mágikus gonosztángáló nadrágszíját! Vajon hősünk össze tudja kapni magát övön alul és felül? Meglepő módon a mára inkább stand up komikusként ismert, magyar származású Louis C. K. rendezte ezt a végtelenül idétlen, ugyanakkor nagyon is jól megírt eszetlen komédiát, amiben az őstehetség Chris Rock sokszoros szerepben látható!
Téglatesó (2002)
„Sose nyomjad full kreténbe’” – mondta egyszer egy bölcs ember, de Eddie Griffin a jelek szerint nem hallgatott rá. Ő Anton Jackson, azaz az afrofrizurás, platformcipős, fülig funky Téglatesó nem mindennapi hős. Vagány a stílusa, lazán nyomja a spinékkel, az igazságérzete pedig egyenesen totális. A tettek embere a saját szabályai szerint él, és egy, a feketék jogaiért küzdő érdekvédelmi szövetség titkos ügynöke. Szervezetük állandó harcban áll a fehérek hasonló szervezetével. Amikor az elnökségre pályázó afro-amerikai jelölt, Warren Boutwell tábornok egyre különösebben viselkedik, és feltűnik egy titokzatos gonosztevő, Téglatesó azt a feladatot kapja, hogy épüljön be a fehérek titkos szervezetébe – ám munkáját nagyban akadályozza egy dögös fehér csaj és egy fekete csaj, aki féltékeny a fehér csajra, ha tetszik érteni...
Végre péntek (1995)
Ez, kérem szépen, minden feka vígjáték királykobrája, alfája és omegája, ahol minden megtalálható, amit a műfaj megkövetel: a Környék, ahol hőseink lógnak, a haverok, a nagy öregek, a spangli, a nagyszájú, féltékeny csaj, a fos munkahely meg minden. Hősünk Craig (Ice Cube) és Smokey (Chris Tucker), a két régi haver, akik pont egy pénteki nap dönt úgy, hogy számot vet az életével, már csak azért is, mert Smokey-t sötét sors fenyegeti, mivel egy helytében elszívott 200 dollárnyi füvet, most pedig tartozik a helyi dílernek, és akaratán kívül belekeverte az ügybe Craiget is, aki épp most, a szabadnapján veszítette el az állását. Remek, bár roppant idétlen vígjáték a legjobb fekete komikusokkal – igen, Chris Tucker akkor még jónak számított -, és elképesztő soundtrackkel, amin még Ice Cube is énekel – és igen, Ice Cube valamikor remek rapper volt.
A tuti duó (2008)
Bár kétségkívül vicces figura, ritkán gondolunk Samuel L. Jacksonra komikusként, de íme a cáfolat egy remek zenés vígjátékban, aminek lelke is van – lásd az eredeti címet: Soul Men Az 1970-es években Louis (Jackson) és Floyd (Bernie Mac – aki nem sokkal a forgatás befejezése után hunyt el) menő énekesek voltak a híres Marcus Hook and the Real Deal soulegyüttesben. A barátságuk akkor roppant meg, amikor Marcus, a vezető énekes szólókarrierbe kezdett, és nemzetközi sztárrá vált, miközben a két háttérénekes egy lemez és sok összeveszés után visszavonul. Hosszú évekkel később, amikor Marcus váratlanul meghal, a két elfelejtett, és egymástól elidegenedett énekes, Floyd és Louis kelletlenül ugyan, de újra összeáll, hogy az Apollo színházban énekeljenek az emlékére, és az este több okból is feledhetetlen lesz.
Potyázók a portyán (1997)
Milyen az élet: a valamikor még pornófilmben is szereplő Jamie Foxxot elsősorban komoly színészként ismerjük – egy ilyen névvel!!! – ám pályáját ilyen burmfordi vígjátékokkal kezdte. Rushon és Nikki már hosszú hetek óta randizgatnak egymással. Rushon úgy véli, eljött az ideje annak, hogy kapcsolatuk még szorosabbá váljon. Előjátéknak tökéletes lenne mondjuk romantikus vacsora az egyik menő étteremben, azonban Nikki ragaszkodik hozzá, hogy legjobb barátnője, Lysterine is velük tartson. Rushonnak sürgősen partnert kell találnia a kettős randihoz. Jobb híján szól Bunznak, a rámenős cimborájának, hogy húzza ki a csávából: tartsa szóval a másik csajt. Azt még egyikőjük sem sejti, hogy életük talán legforróbb és legőrültebb éjszakája vár rájuk, amikor a biztonságos szex gyakorlása komoly gyakorlati akadályokba ütközik.
