„Nem gondolom, hogy a történet vallási részére kellene koncentrálni, az özönvíz egyébként sem csak a kereszténységben tűnik fel. Sokkal inkább az hajt, hogy nagyon úgy tűnik, itt a világ vége, igazán időszerű egy efféle film. Világméretű a környezetpusztítás, és Noé volt az első környezettudatos ember. Egyébként meg érdekes, hogy senki vitte még filmre.” (Darren Aronofsky, Provincetown Nemzetközi Filmfesztivál, 2011)
A fenti idézet 2011-ből származik, amikor Aronofsky még úgy számolt, hogy 2012-ben be fogja tudni mutatni a Noét, ami végül most került mozikba. A film körül óriási a felhajtás, ami a fenti idézetet olvasva tulajdonképpen várható volt, hiszen Noé bárkájának története a Biblia egyik legismertebb része, amiről az ortodox zsidó, a keresztény és az iszlám vallás is úgy tartja, hogy valóban megtörtént. A Koránban ráadásul Noé az öt legnagyobb próféta egyike. Nem meglepő, hogy vallási okokra hivatkozva eddig három arab ország, Katar, Bahrain és az Egyesült Arab Emírség, plusz Indonézia is betiltotta a film bemutatását. A híre tehát jócskán megelőzte a produkciót.
És valóban, Aronofsky kezei között merőben új színezetet kapott Noé bárkájának története, amit egyébként már több alkalommal is megfilmesítettek a nyilatkozat ideje előtt. Érthető, hogy az akkor mondottakon azért később finomított a rendező. Az azonban vitathatatlan, hogy azok mentén a gondolatok mentén építette fel filmjét, amelyeket akkor felvázolt.
Aronofsky tehát tudatosan eltávolodott az eddig domináns folklorisztikus és humoros hangulattól, ami körbelengte a történetet, és inkább olyan kérdéseket helyezett rendezése középpontjába, mint a halandóság, a szeretet vagy a hit jelentősége. Már a plakát jelzi, hogy nála a főszereplő jóval sötétebb, bonyolultabb, vívódóbb karakter lett, mint ami eddig a köztudatban élt. Ami pedig egészen váratlan, hogy egy erősen zöld mentalitás is kapcsolódott alakjához. Aronofskynál Noé egy indusztriális beállítottságú, a természetet kizsákmányoló társadalommal szembeállított alak, aki óvja a természetet, és nemcsak, hogy nem pusztít el semmit fölöslegesen vagy önző indokkal, a film ideje alatt őt és családját még húst enni sem látjuk. (Érdekes adalék a rendező életrajzához, hogy a középiskola elvégzése után először terepbiológusnak tanult, és bevallása szerint az ekkor szerzett élményei alapvetően alakítottak világlátásán.) Ez a környezettudatos látásmód azonban csupán egy plusz vonulat, nem olyan szintű eltérés az eredeti szövegtől, mint például, hogy a filmben kulcsfontosságú elem a nők hiányának kérdése a bárkán, habár a bibliai történet szerint Noé fiai feleségeikkel együtt vészelték át az özönvizet. Persze különbségeket bőven lehet találni, nem véletlen, hogy a forgalmazók nem győzik hangsúlyozni, hogy egy meglehetősen szabadon értelmezett Noé történetről van itt szó. Akik ismerik Aronofsky eddigi munkásságát azért lehet, hogy nincsenek olyannyira meglepődve ezen. Mint ahogy azon sem, hogy erős a hangsúly a karakterek lelki folyamatain. Utóbbiak ábrázolása során a rendező más bibliai szövegekből is „kölcsönzött” motívumokat. A film egyik leghangsúlyosabb jelenetében például az Isten által rárótt küldetés súlya és saját családja szeretete között örlődő Noénak kell élet-halál kérdésben döntést hoznia. A szituáció a szintén jól ismert Ábrahám-Izsák történetet jutatthatja a néző eszébe, még akkor is, ha a választás körülményei teljesen mások.
A Noé tulajdonképpen egy spirituális-pszichológiai utazás az emberi lélek körül, ami az életmű darabjai közül talán legközvetlenebbül, már csak a témaválasztás és helyenként a látványvilág kapcsán is, A forrással rokonítható. A film önmagukkal és egymással is küzdő alakjai, hiszen nem pusztán a főszereplőnek jutott vívódás, tökéletesen beleillenek az Aronofsky filmek jellemző karaktereinek sorába. Alapvető emberi motivációk feszülnek egymásnak bonyolult pszichológiai dinamikával töltve meg a filmet. Ahhoz, hogy az érzelmi intenzitás átjöjjön, kiváló színészekre volt szükség. Az alkotók biztosra mentek, olyan színészeket választottak ki, akiknél nem volt kérdés, hogy a maximumot hozzák ki a rájuk osztott szerepből.
Mindezek hátteréül elképesztően innovatív látványvilág szolgál, ami nem spóról az egyedi megoldásokkal sem. Különösen izgalmas, hogy a forgatáshoz megépítették magát a bárkát a Bibliában szereplő adatok alapján. Ezzel együtt egyes jelenetekre érzékelhetően hatással volt például a Gyűrűk Ura és Az élet fájának vizualitása is.
A filmtechnika nagyjából most jutott el arra szintre, hogy igazán hatásos módon tudják vászonra vinni ezt a gigantikus mentőakciót. A Noé él is a történet adta lehetőségekkel, nagyszabású képi megoldásokkal operál, ám a kisérletező jellegű képsorok sem hiányoznak belőle, miközben a rendezői életműbe jól illeszkedő, szabadon értelmezett változatát meséli el az ismert bibliai történetnek. Aronofsky nem a Bibliához hű, hanem önmagához. Épp ezért fogják egyesek elítélni, míg mások piedesztálra emelni ezt a munkáját.
