A táj lenyűgöző, a sztori mégis elég kopár, olyan, mint a sivatag, ahol játszódik a történet. Nem az a film, amit újra és újra szívesen leülnék megnézni. Nekem elég unalmas volt és túl nyomasztó ahhoz, hogy megkedveljem.
Valószínűleg velem van baj, de nekem nem tetszett A sasvadász fia. Túl hosszan, túl nyomasztóan telepedett rám és nem is igazán jó érzéssel távoztam a vetítésről. Nem az a film, amire szívesen váltanék jegyet, nem is az, amit egy fárasztó nap után leülnék megnézni. Ami elég furcsa, mert én általában nagyon befogadó vagyok minden filmmel. Ráadásul ennek a filmnek a sztorija is jónak ígérkezett, de aztán mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. A rendező, René Bo Hansen eddig főleg dokumentumfilmeket készített, ezek főleg gyerekekről szóltak. Nincs ez most sem másképp.
A történet főszereplője egy fiatal fiú, Bazarbai (Bazarbai Matei), akinek az apja (Marden Matei) sasvadász. Azt szeretné, ha fia is ezt a foglalkozást választaná. Bazarbait azonban jobban érdekli a nagyvárosi élet, mint az a nomád életmód, amivel ez a foglalkozás jár. Szeretne zenét hallgatni CD lejátszón, és minden félét csinálni, amit egy nagyvárosban lehet. Az apja megígéri, hogy a fiú elmehet egy városi iskolába, de nem tartja be a szavát. Mindkét fiát arra kényszeríti, hogy kövessék a családi hagyományt. Egy napon Bazarbai elveszíti apjának sas madarát, a fiú a madár keresésére indul, és ezzel elkezdődnek kalandjai. Azt hittem innentől majd kicsit beindul a film, de tévedtem…
Bazarbai testvére, Kahn (Asilbek Badelkahn) elhagyja őket, és a mongol fővárosba, Ulanbátorba költözik. A srác emiatt és mert ő nem mehetett vele nagyon szomorúnak és magányosnak érzi magát. A mogorva apa is észreveszi ezt és elég sajátosan próbálja felvidítani: elviszi a Sasfesztiválra. Itt ismer meg Bazarbai egy fotóst és így veszíti el apja madarát is. A fotós leakarja fényképezni a madarat, aki megijed a vaku fényétől és egyszerűen elrepül.
A 12 éves fiú nagyon kalandos utat jár be a madarat kutatva. Néhol gyönyörű, néhol elhagyott tájakat jár be, és sok emberrel találkozik útközben. Utazik teherautóval is, és persze rengeteget gyalogol. Még egy buddhista kolostorban is sikerül megszállnia és egy vándorcirkuszi társulathoz is csatlakozik. Bazarbai végül azt a konklúziót vonja le, hogy mégiscsak jobb volt a nomád élet, mert a nagyvilágban (már amennyit abból megismer) az emberek önzőek, gonoszak és szívtelenek.
A film egyébként rengeteg díjat nyert, pl. Belgiumban, az Egyesült Államokban vagy Görögországban. A 2009-es Berlini Filmfesztiválon is sikere volt, bár díjat akkor nem kapott. A 2010-es magyarországi Mediawave-en is bemutatták A sasvadász fiát.
Inkább csak azoknak ajánlom a filmet, akik szeretik a kissé nyomasztó művészfilmeket, vagy akiket foglalkoztat a mongóliai vidék. Azoknak semmiképp, akik akciódús, kalandos vagy vidám filmet szeretnének látni.
6/10 pont
