Be kell vallani, hogy van abban valami perverz öröm, amikor az ember hámfelszínének minden egyes négyzetcentiméterén tombolnak a libabőrök, ahogy lepereg előtte a hatalmas kivetítőn a Marvel képregények szokásos retrora rajzolt filmkockás introja...

Na végre, szakad fel a megkönnyebbült sóhaj a rajongóból, hát újra egy pazar comics adaptáció.... Thor, a szőke fürtű, kirobbanó izmú skandináv félisten visszatért! (Sőt, mi több, visszatért az intrikus, fekete loknis kisöcs, Loki is, és ennek bizony jóval nagyobb jelentősége és hatása van, de ezt majd később...) A 2011-es Thor (érthetetlen?) sikerén felbuzdulva igen hamar megérkezett a folytatás. A hatalmas pörölyt lóbáló szuperhős (Chris Hemsworth) újra az emberiséget menti meg, és ehhez még alattomos mostohatestvérének, Lokinak (Tom Hiddleston) a segítségére is rászorul. Minimáltörténet a képregények világában, mondhatnánk, ám ennél mégis jóval több. De miért volt ilyen sikeres a múltban a Thor?

Valamiféle jól értelmezett európai filmes elegancia lengi át a 2011-es Thor-t, és az első résznek mindenképpen védjegye lett a Kenneth Branagh féle, brit-ízű rendezés. Már akkor ékesen kiderült, hogy kifejezetten jót tesznek vele az angol színészek. Egy igazi 'old fashioned comic book movie'-t látott akkor a jónép, pedig nem kis feladat volt a Marvel részéről a mennydörgés istenét felemelni a sztereotip ’superhero’-k élvonalába. Alapfelállásként már adott, hogy a képregény szuperhősök eleinte szuperképességű idegenek (Superman) és szuperképességre szert tett halandók (Pókember, Hulk... stb) voltak. Aztán valaki ott a Marvel Comics kreatív alkotóműhelyében rádöbbent, hogy az egyre népesedő szuper-emberek csoportja meglepően hasonlít a görög vagy római panteonhoz. Az egyik repül, a másik láthatatlan, a harmadik sebesen fut, a negyedik állatalakot ölt. És mivel az emberfeletti hősök történetét ki kellett találni, egyre nehezebb volt originális keletkezéstörténetet kreálni. Mindenki az űrből jött, vagy radioaktív sugárzás érte... No, akkor egy huszárvágással valaki azt mondta (köszönjük néked, Stan Lee!!!), hogy a következő hős jöjjön egyenesen a mitológiákból. Aztán a következő is, és a következő is... Ilyen volt Wonder Woman (DC), Hercules (Marvel) és persze Thor is. Mivel nem csak a földi kalandjait mesélték, hanem a saját világába, a mítoszok fellegvárába és Valhallába is elkalauzolt, külön érdeklődésre tartott számot. Meglehet, hogy a sok popcornt habzsoló és kólát szürcsölő amerikai akkor hallott először Odinról, meg a germán-skandináv mitológiáról.

Miért lehet ma még az eddigieknél is sikeresebb a Thor? Anélkül, hogy elkerülném a szexista felhangokat, megkockáztatom, hogy a világon található nők fele Thorba szerelmes, a másik fele meg Lokiba. Chris Hemsworth két méteres, herkules izmú, csapzott szőke fürtű barbár isten. És nagyon tud pózolni... A készítők persze nem átallották meglovagolni ezt a hullámot, és Thor megkapta a kötelező félmeztelen, mosakodós jelenetét. Lehet, hogy megköveznek érte, de az ausztrál szépfiúnak a küllemén kívül nem sok színészi kvalitása van, így áttérnék a testvérére. Lokit, a nagy antagonistát az önmagában talán sokat nem is sejtető, alacsony, savókékszemű brit színész, Tom Hiddleston játssza. Mit játssza... milliókat bűvöl el. Fórumok és közösségi portálokon olvasható kommentek szerint sokallta jobban rajonganak érte, mint Thorért.

Az egy dolog, hogy az angol színészeknek megvan az a képességük, hogy pusztán a nézésükkel egy fél Shakespeare darabot el tudnak játszani, de ebben a művészben valóban tombol a szuggesztív erő. Privátban minden vele készített interjúban legalább egyszer bedob egy Shakespeare idézetet. Bárhol és bármilyen kontextusban képes a beszélgetést a magas kultúra felé irányítani. Ha Thor az erő, akkor Loki inkább az ész, és úgy néz ki, azért még mindig utóbbit mégis csak jobban preferáljuk. A főgonosz karaktere mindig érdekesebb, mint a főhősé, ha hagyják kibontakozni. És persze akkor, ha a szerepet egy olyan karizmatikus férfi kapja meg, mint Tom Hiddleston, akkor legfőképpen az ő jeleneteire fogunk emlékezni a filmből. És mivel ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy spoiler-ezzek, csak annyit mondok, hogy a legnagyobb csavarokat és cliffhanger-t is neki köszönhetjük, de még akkor is, amikor önelégülten hátradőlnénk a székben, és annyit mondanánk, hogy „Tudtam!” – mert egyébként, dehogy is...

A Thor tele van szórva egyébként is óriási nevekkel. De Anthony Hopkins, Natalie Portman, Rene Russo mellett szót kell ejteni egy (fentebb már említett) Stan Lee nevű úriemberről. Nos ő az, aki a legtöbb Marvel hőst kitalálta. S eltérően Batman, Supermen alkotóitól, ő még él. Nem csak él, de nem átall feltűnni apróbb mellékszerepekben (cameo) a Marvel filmekben. Levelet hoz a Fantasztikus négyesnek, Daredevil és Pókember megmenti őt, Thor kalapácsát terepjáróval próbálja elhúzni, az X-men-ben ő a kertjét locsoló szomszéd... Ebben a filmben sem hagyta ki a lehetőséget. Egyszóval az idén kilencvenéves Stan, akinek több más hőssel egyetemben Thort is köszönhetjük, ezúttal sem állta meg, hogy fel ne tűnjön a filmben egy szösszenetnyi időre", és ezzel bővítse a Marvel filmuniverzumának kuriózum jellegű és történelmi jeleneteit.

A Marvel metódus a Thorban. Noha mind a DC, mind a Marvel (sőt más kiadók is) összemesélik a karaktereiket a képregényekben, eddig filmen ezt csak a Marvel merte meglépni. A DC ragaszkodik ahhoz, hogy a Batman filmben csak a bőregér legyen, a Superman moziban pedig csak a repkedő amerikai zászlóba öltözött kriptoni. A Marvel viszont ügyesen felszőtte a Hulk-Iron Man-Captain America-Thor filmjeit egy zsinórra. Néha csak egy jelenetben, esetleg a vége feliratok után, de minden filmben van valami ízelítő a többiből. A Hulk mozi végén megjelenik a Vasember, a Vasember moziban Nick Fury (a Bosszúállókból), és a végén Thor kalapácsa, és lassan elértünk az Avengers-ig. Finoman elegáns és okos marketing ez, és remekül működik. A másik dolog a humor. A Batman és Supermen filmek erőlködnek, izzadnak, komorak. A Marvel filmek viccesek. Heroikusak, de legalább nevettetnek néha. A mozi nézőközönsége egy emberként nyerített fel, amikor Loki poénból átváltozott Captain America-vá, hogy idegesítse vele (fél)isteni komorkodó öccsét – és ezzel együtt frappánsan meglebegtette a következő Marvel filmet.

A jövő nagyon sokat sejtető és izgalmas. Megvolt a nagy film, amelyben Thor, Vasember, Hulk, Amerika kapitány, Sólyomszem és a Fekete Özvegy együtt szerepeltek (The Avangers: Bosszúállók). Lesz második rész 2015-ben (The Avengers: Age of Ultron – Ultron kora), de addig kapnak/kaptak a főhősök egy-egy saját filmet. A Vasembernek megvolt a 3. része. Amerika kapitány jövőre jön vissza. A Thor univerzum meg ebben emelődik piedesztálra. A hivatalos neve ezeknek a moziknak Marvel Phase Two. És mint minden jól kifundált és alaposan átgondolt képregény adaptációnál, itt is érdemes megfogadni egy jótanácsot: még véletlenül se pattanjon fel senki a helyéről a vége főcím után, ugyanis két olyan stáblistás jelenetnek lehet szemtanúja, melyek erősen utalnak az elkövetkezendő fantasztikusnak ígérkező, egyedi és színvonalas Marvel filmekre.

Szerintem: 100%