Miközben az itthoni tévék aránytalanul keveset és nem elég körültekintően foglalkoztak Michael Jacksonnal és halálával, addig a tengerentúlon a média 24 órában tárgyalja a témát. Érdeklődés, pedig itthon is van és ezt a kialakult hiányt most A Michael Jackson sztori című film hivatott pótolni.
A popzene királyának életét nem egyszerű feldolgozni egy dokumentumfilmben, pláne ha mindezt 43 percbe szeretnénk betömöríteni. A Michael Jackson sztori ennek ellenére bepróbálkozik és Jacko születésétől 2003-ig mutatja be az énekes misztikumokkal teli életét. Nem ragad ki részleteket, minden témával kellően eleget foglalkozik de nem kérdez és nem is ad választ. Így egy rövid összefoglalót kapunk életéről, de nem tér ki Apja brutális neveltetésére, vagy a rajongókkal való kapcsolatára. Tényként mondja, azt amit biztosnak hisz. Ezáltal egy rajongó túl sok plusz információt nem fog megtudni, de arra megfelelő, hogy mindent a helyére rakjon.
Mivel a dokumentumfilm elsősorban tévés, mint mozis műfaj, ezért kissé fura egy ilyen filmet moziban megnézni. Ezek nem olyan típusú filmek, amire beülünk egy popcornnal a kezünkben. Ez az érzés itt is megjelenik, ahol a képi megjelenés leginkább egy diavetítésből és pár paparazzi videóból áll. A lényeg most a hangon van. Talán ez még elnézhető, de nagy hiányossága, hogy egyetlen élő koncertfilmet se vágtak bele, vagy egy dalt se játszanak le elejétől végéig. Nehéz így ráhangolódni a filmre és nehéz átérezni a Jacko érzést, pedig a dokumentumfilmnek pont ez a lényege, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk valamihez, ami esetleg elérhetetlen vagy túl messze van számunkra.
Mivel a film 2003-ig megy kontrasztot se tud állítani. Foglalkozik Jackson Sony-val történő viszonyával, amikor ellen kampányt indított a lemezkiadó ellen, de már nem tudja bemutatni azt amikor halálából meggazdagodik a cég. Leginkább egy befejezetlen véget kapunk, amikor kérdések sorozata áll még előttünk, amire talán majd egy másik film adja meg a választ.
5/10 pont
