Imhotep, a gonosz ó-egyiptomi főpap életre kelt múmiája és az általa keltett irtózatos homokvihar két éve igen sok nézőt vonzott a mozikba, már akkor sejteni lehetett, nem kell sokáig várni a folytatásra. Nos, itt van, megszületett.
Az előző részből megismert Rick (Brendan Fraser) és felesége, Evelyn (Rachel Weisz) ismét Egyiptomban kutatnak ősi legendák és természetesen ősi kincsek után. Velük van Alex, a fiuk (Freddie Boath), aki örökölte szülei jó tulajdonságait: eszes, mint az anyja és merész, mint az apja. Egy ötezer éves legenda nyomait keresik, mely szerint Skorpiókirály, a hatalmas harcos Anúbisz isten seregével küzdött a Föld uralmáért, de elárulta őt, ezért a kutyafejű isten a sivatagba száműzte azzal a paranccsal, hogy építsen egy színarany piramist a tiszteletére. Ötezer év múltán azonban a legenda szerint a Skorpiókirály és Anúbisz rettentő serege feltámad, és a Földet végveszély fenyegeti. Egy hataloméhes csapat azonban feltámasztja Imhotepet, abban a hitben, hogy a varázserejű főpap képes a javukra fordítani az istenek vetélkedését. E konfliktusba csöppen bele Rick és családja, akik, mint azt tudjuk, korábban már saját bőrükön tapasztalhatták, hogy igen veszélyes zavarni a múmiák álmát.
Stephen Sommers író-rendező már az első rész kezdeti sikereinek időszakában felkérést kapott a Universal Pictures-től a folytatás megírására. A második rész sztorija kissé cizelláltabb az elsőénél, mivel tulajdonképpen meséről van szó, történelmi hitelességet hiábavaló, vagy inkább felesleges számonkérni rajta. Horrorisztikus elemekkel átszőtt szórakoztató meséről van szó, nem pedig tudományos igényű történelmi műről. Két kézzel szórja a jól bevált hollywoodi paneleket: gyermeket szerepeltetni biztos siker, a Skorpiókirály, na meg Anúbisz hozza a szintén hatásos állatot, a misztikus téma sokak fantáziáját ébresztheti fel, az ó-egyiptomi sírok és a múmiák által okozott borzongást jól fel lehet oldani egy-egy vicces beszólással, komikus mozdulattal, cinkos utalással más hasonló témájú filmekre, és hát a hőseink célja nem lehet más, mint egyenesen a Föld megmentése.
A történet épp annyira fordulatos, mint amennyit a jól beetetett mozinéző még követni tud, a figyelme nagyobb részét ugyanis az elképesztő látvány köti le. A lényeg ugyanis ezen van. Az Industrial Light & Magic olyan filmek számítógépanimált látványát készítette eddig, mint pl. a Jurassic Park, a Star Wars I.-Bajlós árnyak, a Terminátor 2., vagy a Múmia 1. Most is ők alkottak, méghozzá minden eddigit fölülmúlót. Szavakkal ezt lehetetlen leírni, legyen elég annyi, hogy az egyik csatajelenetben látható háromszázkilencvennégyezer-nyolcszáztizenegy harcos. Együtt, és külön-külön megszámolhatóan. Szemkápráztató, hihetetlen és félelmetes. Komolyan mondom, nem tudom, meddig lehet ezt még tovább fokozni. Az ember csak kapkodja a fejét, ráadásul még a dolbi-szörránd is jól megkavarja a fülén keresztül. De ez a hang- és látványtűzijáték igen mulandónak is bizonyulhat. Az előbbi mondatokat le lehetett volna írni - valószínűleg le is írták - annak idején a Jurassic Park, vagy a Baljós árnyak bemutatójánál. Mindegyikre jött egy még látványosabb, még grandiózusabb másik, és egy csapásra elhomályosította az előbbit. A múmia visszatérre is ilyen sors vár, és ez az, ami tuti. De most ez a nyerő, élvezkedjünk hát.
És hogy úgy tűnik, mintha Indiana Jones, a Csillagkapun átbújva a Végzet Templomának kutatása közben rábukkan a Nílus gyöngyére, ami tulajdonképpen az Ötödik elem, ez senkit sem fog zavarni. Szó sincs lopkodásról, ezek ugyanis több irányból érkezett inspirációk, meg különben is: mese az egész. Bár azért titkon remélem, néhányan azért e filmet látva, elkezdenek foglalkozni a hieroglifák jelentésével, hogy ha eljutnak egyszer Egyiptomba, ne érjék ott őket váratlan meglepetések.
