A nagy nem mindig erős

  • - sam - / PORT.hu

Volt egyszer egy hangya, úgy hívták, hogy Z. Bármennyire is aprócska volt, végül mégis megszerezte az áhított "nőt" és megváltoztatta a fennálló társadalmi rendet. John A. Davis rendező is egy hangyabolyt helyez filmje középpontjába, s egyikük, ha nem is radikális zilálja szét a rendet, a gondolkodásmódot azért végül mégiscsak megváltoztatja.

Lucas bizonytalan kisfiú, aki nehezen illeszkedik be új környezetébe. A többi gyerek nem játszik vele, ő pedig jobb híján, egy tehetetlen hangyabolyon tölti ki dühét. Változatos módon képes őket gyötörni, még a sárga esőztetéstől sem riad vissza, a hangya társadalom nagy bánatára. Mágusuk azonban megelégeli a Pusztító túlkapásait és egy varázsszer segítségével aprócskává változtatja zsarnokukat. A dolog jól sikerül, Lucas hangya méretűen ébred, már minden adott, hogy a tanács elé vigyék. A büntetés kemény, de igazságos: ahhoz, hogy szabaduljon, hangyává kell válnia. Igazi hangyává! Ez pedig nem könnyű feladat.

Egy jó ideje tendencia már, hogy animációs filmeket készítenek, sztárszínészekkel, sztárhangokkal. Erre a filmre sem lehet panasz, olyan színészek adták a produkcióhoz a hangjukat, mint Julia Roberts, Meryl Streep vagy épp Nicolas Cage. Annyiban azonban mindenképp különbözik a legtöbbtől, hogy ez a film tényleg gyerekeknek szól. Könnyen érthető és követhető tanítómese az együttműködés fontosságáról, arról, hogy állj ki magadért, hogy ne bánts másokat. Már a hossza miatt is alkalmas arra, hogy gyerekek végigüljék, és azért a felnőtteknek is jut néhány poén. Csak, hogy ők se unatkozzanak.

Szépen megrajzolt film, az animátorok remekül teremtették meg a helyszíneket, tényleg olyan, mint amilyennek egy ilyen helyet elképzelünk. A karakterek jól felépítettek, kedvesek és szerethetőek. A film minden generáció számára kellemes kikapcsolódást ígér. Ha pedig sztárokról beszéltünk, azt is meg kell említenünk, hogy a magyar szinkron se marad le az eredeti hangtól. De ebben mindig is jók voltunk.