A nők nadrágja is gyakran bizsereg. Csak míg ezt a férfiaknál pejoratív értelemben kéjszomjnak titulálják, a feminista közeg szerint a nőknél ez a romantika keresésének eszköze. A Bizsergés című film pedig éppen ennek a faramuci magyarázkodásnak egyik legfrissebb bizonyítéka.
Három, negyvenes éveinek közepén-végén járó nő él a ködös kis angol városkában. Molly, Kate és Janine rendszeresen összejönnek, hogy amolyan feminista szeánszon tárgyalják ki egymás szerelmi életét, miközben mindig sikerül leinniuk magukat a sárga földig. Kate-nek aztán egy nap, egy temetés után akad is mesélnivalója barátnőinek. Az orgonista fiú, a 25 éves Jed, mellékállásban Kate ex-tanítványa ugyanis annyira beindítja a 40-es nőt, hogy még ott, a fejfák között egy sírkövön hódolnak a legédesebb passziónak, miközben a gyászoló tömeg- kettejükkel ellentétben- éppen a könnyeit törölgeti zsebkendőjébe. Ezt, az elég egyértelműen pusztán a vágyról szóló helyzetet teljesíti ki románccá a forgatókönyv, s a hátralévő időben e két ember boldog beteljesülésére, majd a holtomiglan-holtodiglan állapotot veszélyeztető barátok és ellenségek magánakciójának megfigyelésére szorítkozik. Teszi ezt igazán szórakoztató módon, amely egyrészt köszönhető a nagyszerű brit szereplőgárdának, valamint a legvidámabb sitcom-okat idéző fordulatoknak.
Andie MacDowell Kate szerepében nagyjából ugyanazt az egyszerre hedonista és érzékeny nő figuráját hozza, mint a "Négy esküvő, egy temetés" idején. Ugyanebből a filmből lehet ismerős Anne Chancellor, aki anno Hugh Grant menyasszonyát, Lópofit személyesítette meg, most pedig a háromszor elvált Molly-ként bizonyítja be, hogy a nők foggal-körömmel is képesek ragaszkodni barátaikhoz. Imelda Staunton-ra pedig elsősorban a Kenneth Brannagh-féle "Sok hűhó semmiért"-ből, vagy épp a "Szerelmes Shakespeare"-ből emlékezhetünk, így tehát szinte felüdülés őt látni a boldogságra vágyó rendőrfőnöknő szerepében, akinek nagyszerű játékát most nem kötik gúsba reneszánsz fűzők és abroncsszoknyák.
A nagyszerű gárda és a mindenkit érintő szituációk pedig garantálják, hogy a film megtekintésének másfél órája garantáltan késlelteti a kapuzárási pánikot. Másfél átmosolygott órával legalábbis.
