Sárkány ellen sárkányfű
A magyar gyerekek (és szüleik) első számú sárkány-kedvence ma is a Csukás István-meséből lett Süsü (Süsü, a sárkány kalandjai, 1977). Mert kedvesen együgyű, frappánsak és emlékezetesek (szerethetőek) a karakterek, jók a bábok (Lévai Sándor), jók a szinkronhangok (Bodrogi Gyula, Sztankay István, Meixler Ildikó, Haumann Péter, Kaló Flórián, Csákányi László stb.), jó a rendezés (Szabó Attila) és jó a zene (Bergendy István). Ezért aztán hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a nyugati (keresztény) világban - így nálunk is - a sárkány alapvetően rossz és gonosz (elég, ha nagy hirtelen a sárkányölő Szent György mítoszát idézzük fel). A mitikus lény megtépázott renoméján olyan filmek igyekeztek javítani, mint a Sárkányszív (1996, rendező: Rob Cohen, főszereplők: Dennis Quaid, Sir Sean Connery, David Thewlis), mások meg - mint a 2020: A tűz birodalma (2002, rendező: Rob Bowman, főszereplők: Christian Bale, Matthew McConaughey) - folytatták a "becsmérlő" hagyományokat. Keleten mást jelent a sárkány, ott elsősorban a jósággal és a szerencsével szinonim, és ha nagyon sarkítani akarnánk, akkor a most bemutatásra kerülő Sárkányvadászok című európai (francia, német és luxemburgi koprodukcióban készült) animáció a nyugati tradíciókkal, míg a közeli jövő Így neveld a sárkányodat! elnevezésű amerikai meséje inkább a keletiekkel rokon. (Ez persze nem egészen van így, utóbbiban nagyon is komoly szerephez jut ama tengerentúli ideológia, miszerint ne ítélj elsőre, vagy hogy a zord/félelmetes külső érző szívet hordozhat). Most azonban igazi, elvetemült tűzokádókkal akad dolgunk, akik ellen a sárkányfű kevés, igazi hős szükséges.

Az igazi hős
Ebből van rögtön több is. Merthogy a francia rajzfilmes, Arthur Qwak (és írótársa: Frédéric Lenoir) első ízben a tévéképernyőkön (nálunk nem) feltűnő történetében (amit Qwak és Guillaume Ivernel rendezett nyolcvan perces nagyjátékfilmmé) Arnold király két magát - eleinte az előleg kedvéért - professzionális sárkánygyilkos lovagnak beállító vándort, Lian-Chut és "menedzserét", Gwizdót azzal bízza meg, hogy végezzenek a legnagyobb és legfélelmetesebb példánnyal, Világfalóval, akikhez (titokban, persze) kiszökik a király cserfes, kalandvágyó, a lovagokban vakon bízó unokahúga, Zoé. Az uraknak kezdetben nem fűlik a foguk a piszkos és veszélyes munkához, ám a bátor (és hiszékeny) kislány előtt nem bőghetnek le, úgyhogy valóban vállalniuk kell a veszélyes missziót (két kutyájukkal karöltve).

Egy igazi mese
A Qwak és stábja a maga nemében egyedül álló egyedi, fantáziadús világot rajzol elénk. Ha úgy tetszik, egy alternatív középkort, lovagi világot. A (mese-) birodalom apró, igen különféle szigetekből áll, amelyek zugaiban különbnél különb tűzokádók bujkálnak (ezért is napi rutin a sárkányölés, akár a rágcsálóirtás), a végtelen tér mesebeli földnyelvein királyságok, omladozó várak és láthatatlan tavak lebegnek. Egyszerűen mesés. Élvezetesek a rajzolt figurák is, a szándékosan elnagyolt alakok, tetszetős a jámbor Lian Chu és szómenéses társa, Gwizdo, talán csupán az eredeti tévészériában nem létező, de a gyermekbarát-mivolt miatt odaanimált kislány-hercegnőt érezzük olykor túl soknak - és fölöslegesnek. Megértjük persze, mert ez a miliő azért alapvetően félelmetes és ijesztő (például: "denevér-" és "csontváz"-sárkány).

Ne számítsunk hatalmas, meghökkentő fordulatokra (a Sárkányvadászok ebben az amerikai klisékhez alkalmazkodik), de másfél órás üdítő, látványában és hangulatában lenyűgöző kikapcsolódásra igen. (Nem különben, hogy a magyar változatban olyan remek szinkronhangokkal találkozhatunk, mint Hajdú Istváné, Görög Lászlóé, Tahi Tóth Lászlóé és Reviczky Gáboré. Azt sajnáljuk csak, hogy az eredeti hangok közül nem hallhatjuk, amint Amanda Lear búg.)

Kinek ajánljuk?
- 12 év fölötti gyermekeknek (lehetnek egészen fölötte).
- Az egyedi animációk kedvelőinek.
- Végzős sárkányvadászoknak.

Kinek nem?
- Akik nem szeretik a meséket.
- A Disney-rajzfilmek rajongóinak.
- Azoknak a férjeknek, akik úgy vélik, a sárkány otthon lakik, a konyhában.


7/10