A fátyol mögött
Az nagyjából közismert tény, hogy az iszlám vallási előírásai minden mohamedán férfi számára előírja a körülmetélést (tehát a fityma eltávolítását), a zsidó valláshoz hasonlóan és minden bizonnyal abból eredően. E beavatkozás névleg az iszlám felvételének a rituáléja, a valóságban tisztasági okai vannak, ám a Korán is előírja. Ezzel a kis műtéttel nincs is igazából senki emberfiának kifogása, az adott műveletet elszenvedőn kívül, bár néhány nap múlva már ő sem emlékszik az egész hercehurcára. Nem ez a helyzet a sajtóban elnagyoltan női körülmetélésnek nevezett tradícióval, melyet elsősorban Afrikában, Közel-Keleten és az iszlámhívő ázsiai országokban hajtanak végre a lányokon, két-három éves korukban. A női nemi szervek rituális célú csonkításának három fajtája van. Az első legenyhébb során csupán a klitoriszról távolítanak el egy darabka bőrt, a másodikban viszont ez egész klitoriszt kimetszik. E két mód főleg az ázsiai országokra jellemző, ám Fekete-Afrika iszlám vidékein egészen brutális csonkolást hajtanak végre a kislányokon. A rítust általában a törzsbéli idősebb asszonyok hajtják végre, európai ésszel felfoghatatlan higiénés körülmények közepette, miközben egy rozsdás konzervfedéllel, borotvapengével vagy üvegcseréppel gyakorlatilag a női nem szerv minden "kiálló" részét levágják. Az ilyen módon körülmetélt nők (ha a "műtétet" túlélik, és nem véreznek el vagy pusztulnak bele a fertőzésekbe) egész további életükben kínok között szenvednek meg minden vizelést, minden menstruációt, a szexről és gyermekszülésről nem is beszélve. Emellett ezek a nők ki vannak téve az állandó fertőzésveszélynek is. Az aktust a hiedelem szerint a nők szüzességének megőrzése céljából tartják fontosnak, továbbá így látják megakadályozhatónak a maszturbáció gyakorlását, valamint a házasságtörést. Fontos megemlíteni, hogy ezt a brutális rítust nemcsak Afrikában gyakorolják, hanem a bevándorlók magukkal hozták Európába és Amerikába is, valamint azt is, hogy a Koránban sehol sem található erre vonatkozó, konkrét utasítás. Az ENSZ több szervezete, többek között éppen Waris Dirie által kirobbantott botránynak köszönhetően elérte, hogy mára már igen sok országban törvény tiltja a női körülmetélést, azonban illegálisan a mai napig nagy számban hajtanak végre ilyen beavatkozásokat. (Forrás: iszlam.com)

A sivatagból a divatshow-k kifutóira
Waris Dirie élettörténete valóban egy igazi Hamupipőke-sztori, azonban érdekes módon, éppen e jelző okozta azt, hogy Dirie az ENSZ nagyköveteként egyik első szószólója lett a nők rituális célú körülmetélése elleni mozgalomnak. Valóban a sivatagban született, Szomáliában, közel az etióp határhoz, egy nomád kecskepásztor családban, és valóban minden úgy van, ahogy ebben a filmben láthatjuk, és Dirie önéletrajzában olvashatjuk. Döbbenetes sztori, de sokkal döbbenetesebb az a probléma, amire rávilágít. Az igazán meseszerű azonban az, hogy Dirie így tudott élni azokkal a lehetőségekkel, melyek adódtak előtte, nem lett dúsgazdag üzletember kirakatbabája, nem lett belőle a bulvármédia botrányhőse, hanem felvállalva önmaga és sorstársai ügyét, szembe áll milliók megrögzött babonájával, azokkal harcolni merészel, sőt győzelmeket is arat. Életútja nemcsak egy sikeres modell karrierje, hanem valóban egy igazi példakép modellértékű pályája.

A könyvből a mozivászonra
Dirie nagysikerű önéletrajzát a német Sherry Hormann rendezte filmmé, mely tulajdonképpen egy lineáris szálon futó, hagyományos életrajzi film, amit kissé bombasztikusan heroikus zenei kísérettel, ám pazar afrikai panorámákkal elővezetett etnografikus igényű afrikai flashbackek tagolnak, illetve illusztrálnak. Szép a Dirie sorsából adódó érzelmi ív is, a megfelelő dramaturgiai pontokon nincs az a néző, ki ne nyúlna zsebkendőjéért. Sikerült a főszerepre egy minden szempontból tökéletes karaktert találni: a szintén fekete-afrikai származású Liya Kebede Dirie-hez hasonlóan szintén topmodell, és kitűnően birkózik meg a szerepből adódó, komoly színészi kvalitásokat követelő jellem- és karakterfejlődéssel. Profi angol színészek asszisztálnak neki: Sally Hawkins (Marilyn, a londoni barátnő) most is elementáris, csakúgy, mint Juliet Stevenson (Lucinda, a leszbikus modellügynök). Elképesztő pofa a jobbára a Harry Potter-filmekből ismerős Timothy Spall is, mint a Dirie-t felfedező sztárfotós. Ők adják a lendületet a film jeleneteibe, miattuk kifejezetten szórakoztató is ez az amúgy inkább megdöbbentő és felkavaró film. Ami ugye, mint azt az elején említettem, propaganda, de abból egy afféle, melyet illik komolyan venni.

Kinek ajánljuk?
- Lányoknak, nőknek, asszonyoknak, valamint férfiaknak.
- Kultúra-antropológia és etnográfia iránt érdeklődőknek.
- Emberi jogi aktivistáknak.

Kinek nem?
- Éretleneknek.
- Igényteleneknek.
- Habkönnyű szórakozásra, vagy éppen karfaszorongató izgalomra vágyóknak.


8/10