Ahogy a legjobb zsidóvicceket mindig zsidók mondják, a legjobb melegvicceket is melegek gyártják - derül ki a spanyol Melegkonyhából, ami azontúl, hogy a nézőket erotikusan ínycsiklandó ételekkel akarja meggyőzni, nagyon spanyol, nagyon idióta és valóban nagyon meleg film.
Melegviccekben erősen nyit a moziév. Guy Ritchie Spílere mellett a spanyol Melegkonyha is bővelkedik meleg humorban, ami a Cirkónak ritkán tapasztalt teltházat, nekünk pedig önfeledt nyerítést jelent. A sitcomos múltú Nacho G. Velilla rendező filmjére érdemes hamarabb érkezni a Cirkóba, hogy a nézőtér elején lévő kanapékat elfoglalva élvezhessük ki a fetrengve röhögés minden pillanatát. A 111 perces vígjáték ugyanis úgy tele van pakolva verbális poénokkal és helyzetkomikummal, hogy legalább kétszer-háromszor meg kéne nézni ahhoz, hogy mindre emlékezzünk.
Velilla filmjéből simán lehetett volna kínosan ciki melegfilm, hiszen főszereplője egy kisujját huncutul eltartó, kövér és bajszos mesterszakács, aki meglehetősen egyesíti a melegekről alkotott pejoratív képet, de szerencsére nem lett. Maxi (Javier Cámara), az éttermeket rangsoroló Michelin-csillag megszállottja ugyanis csupa szeretnivalóan idióta karakterrel veszi körbe magát. A Xantarellában Alexen (Lola Duenas), az erotomán főpincérnőn kívül ugyanis dolgozik többek között egy terhes raszta csaj és egy alkoholista, szmóker és tökig kivarrt félmaffiózó, aki később Maxi bébicsősze is lesz.
Mivel a Melegkonyha azontúl, hogy a vendégeket erotikusan ínycsiklandó ételekkel akarja "megdugni" - kábé úgy, ahogy egy szép tavaszi délelőttön a pasztellszínű konyhában egy vékony szálú, ám erős fejű spárgát felcsúsztatnak egy ízletes kucsmagomba szárába, majd besamel mártást öntenek rá - egy komolyabb melegtémával is foglalkozik, de szerencsére azért nem túl mélyen.
Maxi korábbi életében ugyanis létrehozott - bár nem túl szívesen - két gyermeket is, a ma már kamasz Edut és a kisiskolás Albát, akik anyjuk váratlan halála miatt a melegségét immár büszkén vállaló pasihoz kerülnek. Minden más esetben felhördülnénk, de a spanyol vígjátékban még az is poénnak számít, ha ezt a fejleményt Maxi úgy kommentálja, hogy "akár örökbe is adhatnám őket, szép gyerekek, biztos kellenének valakinek". De a gyerekek maradnak és míg a nagyobb srác a suliban veri le meleg apjával való szembesülése miatt felgyülemlett feszültségét, a kislány csak az esti mesék állandó kiforgatásával próbálgatja környezetét.
Maxi életének felborításához a régen elhagyott két gyerek felbukkanása is elég lenne, de a szomszédba költözik Horacio (Benjamín Vicuna), egy argentin ex-focista. A gyönyörű testű és bájos arcú fiút a szerelemben szerencsétlen, ám szexmániás Alex akarja meghódítani seggig érő dekoltázsával, de egy véletlen folytán Maxival forrnak össze egy melegcsókban. Horacio nem vállalja nyíltan, hogy meleg, hiszen a foci a férfias férfiak sportja, de a furcsa pár összekavarodása után nem kell sokáig várni a világ legröhejesebb coming outjára sem.
A szereplők latinságán és a remek forgatókönyvön múlik, hogy a Melegkonyhából tényleg vígjáték lett, a sztori ugyanis lecsupaszítva korántsem vicces. A rendező szerint Maxi éppoly sok változáson ment keresztül, mint a spanyol társadalom, ami az elmúlt évtizedekben a melegek üldözőjéből legnagyobb támogatójukká vált. A szakács egy eldugott faluban színlelt házasságot kötött, majd elhagyva családját új életet kezdett, melyben felvállalta szexuális identitását, most pedig meg kell birkóznia azzal, hogy párját színvallásra késztesse, gyerekeinek pedig igazi apjává váljon.
De a Melegkonyha szerencsére egyáltalán nem akar nevelni, az egész melegkérdést olyan pőrén és természetesen kezeli, hogy néha fel sem tűnik, hogy itt nem női-férfi párt látunk, és a szerelmi háromszögben is a férfiak vannak túlsúlyban. A 10/10 ponttal csak az elvadult homofóbok nem fognak egyetérteni.
