A szavak titkos élete

  • -stjn- / PORT.hu

Mondjon bárki bármit, amikor A szavak titkos életét nézzük, valójában az Élet nélkülem-ből szeretnénk repetázni. Sarah Polley kisugárzásából szeretnénk még egy adagot magunkhoz venni, ugyanazt a szelíd varázst újraélni, ami e veteránnak számító, pedig még csak 27 éves színésznő jóvoltából Isobel Coixet első filmjét áthatotta. A halálra készülő fiatalasszony eső- és könnycseppekben egyaránt bővelkedő története az a fajta giccs volt, amiről csak egy igazán nagy színésznő hitethette el velünk, hogy a felszín alatt nem sokkal őszinte emberi érzések és nem az izzadó dramaturgok dolgoznak. A kislányos (konokságot és érzékenységet egyszerre kifejező) vonásokkal felvértezett Polley-nak ez is sikerült, nem csoda tehát, hogy Coixet második, immár jóval ambiciózusabb filmjében is rá osztotta a főszerepet. A helyszín ezúttal egy bezárás előtt álló olajfúró-telep, egy óceán közepén árválkodó monstrum, melynek lakói- méltóan a hely szelleméhez - egytől-egyig maguknak való, a világtól elszakadt, elveszett lelkek. Van köztük vicces hajószakács és rezignált parancsnok, ludat terelgető munkás és magában motyogó tudósféle, egyszóval mindenki megtalálható e vízi gyártelepen, akire azt szokás mondani; furcsa szerzet. Ide érkezik Hanna, a szótlan, s mázsás titkokat cipelő fiatal lány, aki ápolónőnek szegődik a súlyos balesetet szenvedett Jozef mellé. Coixet az átmeneti vakságban szenvedő, ágyhoz kötött férfi és a mindenfajta emberi kapcsolattól irtózó lány közeledésére építi a filmjét, és ezzel, csakúgy, mint előző filmjében, igen közel kerül a giccshatárhoz. Hasonló összetevőkkel kísérletezett pályája korábbi szakaszában Lars Von Trier is, Coixet megváltás-története azonban távolról sem olyan szikár és kíméletlen, mint Trier Hullámtörése. Bár Coixet jóval érzelmesebb, mint dán kollégája, azért ő sem riad vissza a szenvedés bemutatásától, Polley és a Jozef-et alakító Tim Robbins számára pedig nem okoz gondot az emberi szenvedés különböző árnyalatainak szakszerű kifejezése. Ugyanígy korrekt teljesítményt nyújtanak az elveszett lelkek tablójának háttérszereplői is, akik között olyan ismerősöket fedezhetünk fel, mint például a Rossz nevelésben és a Beszélj hozzá!-ban feltűnt Javier Cámara. Egy szemernyit azonban mintha mindannyian túljátszanák a szerepüket, ami akár rendezői utasításra is történhetett, hiszen Coixet mellett a túlzásairól (is) híres Pedro Almodóvar is részt vett (igaz ezúttal csak producerként) A szavak titkos élete elkészítésében.