A kifinomult vígjátékok kedvelői rendesen a soros Woody Allen-dolgozatoktól és még csak véletlenül sem Will Ferrell gyakori ámokfutásaitól szoktak lázba jönni, még akkor sem, ha Ferrell egyszer már (a Melinda és Melinda című gyengécske ujjgyakorlatban) Allen-nél is fellépett, ráadásul rögtön a mester szerelmi ügyekben ügyetlenkedő alteregóját alakította. Nem és nem, ez a nagytestű melák nem a mi emberünk - tartja a közmegegyezés a szofisztikált felső körökben, de még a sznobokon kívül is akadnak elegen, akik az olyan filmek láttán, mint a Földre szállt boszorkány vagy a nálunk csak dvd-n megjelentett Papák a partvonalon, kellőképpen elbizonytalanodtak Ferrell erényeit illetően.
Mióta Adam Sandler bumfordi alakja először aranyozta be a hófehér mozivásznat, a népszerű komikus műsorszáma alig változott
Mindeddig még akadt elég eredeti portéka a piacon, hogy Michael Mann-nek ne kelljen beállnia a feldolgozóiparosok sorába. A mellékelt ábra szerint az eredeti ötletek mostanra fogytak ki a Mann-háztartásból, s mivel Jamie Foxx is régóta rágta a mester fülét, hogy porolja már le a Miami Vice-ot, Mann elérkezettnek látta az időt, hogy elővegye saját hajdani sikersorozatát, a kétes hírű nyolcvanas években felfuttatott, s a neonfényes Miami-i éjszakában játszódó zsarusorozatot.
A stáblista megrögzött bogarászóin kívül Rob Cohen neve minden bizonnyal csak keveseknek mond valamit, pedig a szorgos rendező-producer
A skatulya a legtöbb színész számára átok, amelytől, aki csak teheti, a lehető legrövidebb idő alatt igyekszik megszabadulni,
Sok neve van: hívják franciásan femme fatale-nak, magyarosan a végzet asszonyának, rosszindulatúan nőstényördögnek, tudományosan a film-noir legfőbb kellékének, vagyis ellenállhatatlan celluloid-csábítónak, akibe, legyen bármennyire rátermett és elővigyázatos is, minden férfiember bicskája beletörik.
Olyan franciás - szoktuk mondogatni az effajta filmekre, és ilyenkor ugyanúgy nem csak és nem feltétlenül a készítő országra célzunk, mint például, ha valamire kijelentjük, hogy hollywoodi.
Ha jól belegondolunk, tulajdonképpen megnyugtató a tudat, hogy léteznek még feltérképezetlen földdarabok (jó-jó: inkább csak
Óriási, közel félszáz moziból álló kínálatból válogathat, aki az idén 71 éves Woody Allen munkásságát kívánja szemügyre venni.
Hogy Sylvia Plath valóban úgy festett-e, mint amilyennek Gwyneth Paltrow a Szilviában eljátszotta, vagy hogy Johnny Cash
Amikor Paul Bettany-t, a Tűzfal főgonoszát arról faggatták az újságírók, hogy milyen érzés volt Harrison Forddal együtt dolgozni, a fiatal angol azt felelte, hogy sok hírességgel játszott már együtt, de olyan sztárhoz, mint Ford, akiről külön műfajt neveztek volna el, még sosem volt szerencséje.
Mondjon bárki bármit, amikor A szavak titkos életét nézzük, valójában az Élet nélkülem-ből szeretnénk repetázni. Sarah Polley
Robert Redford vadnyugati munkásságát immár jó negyedszázada követhetjük nyomon, s bár az eltelt évtizedek bizony hősünk ábrázatán is nyomot hagytak, vadnyugati kérdésekben még mindig ajánlatosabb az idén hetvenéves cowboy-ra hallgatni, mint a sok, nyeregben pózoló, megélhetési revolverhősre.
Sokan és sokféleképpen készítettek már filmet Casanováról, a földkerekség legismertebb nőcsábásza hírében álló férfiúról, aki már csak azért is hálás témának bizonyulhatott a későbbi korok filmírói számára, mivel 73 évig tartó földi pályafutása során szinte megállás nélkül váltogatta a szerepeit.