Sokan és sokféleképpen készítettek már filmet Casanováról, a földkerekség legismertebb nőcsábásza hírében álló férfiúról, aki már csak azért is hálás témának bizonyulhatott a későbbi korok filmírói számára, mivel 73 évig tartó földi pályafutása során szinte megállás nélkül váltogatta a szerepeit.
Az 1725-ben Velencében született Gian Giacomo Geronimo Casanova volt katona és kém, muzsikus és szerencsejátékos, író és diplomata, sőt a lottó párizsi bevezetése is az ő nevéhez fűződik. E párját ritkítóan változatos életrajzból és a Casanova személyét övező számos legendából mindenki a saját ízlése szerint faraghatott mozihőst magának. Miután Federico Fellini 1976-ban készült, emlékezetes filmjében Donald Sutherland Casanovája egy romlott világ kudarcra ítélt lakójaként váltogatta szerepeit, Lasse Hallström legfrissebb verziójában Heath Ledger visszatérhetett a klasszikus hőstípushoz, a kalandos életű amorózó szerepéhez. A svéd filmrendező már jó ideje Hollywood üdvöskéjének számít, aki lassan csordogáló, ízléses drámáival (Gilbert Grape) és sikeres bestseller-feldolgozásaival (Árvák hercege, Csokoládé) több alkalommal is bizonyította már, hogy nála jobban senki sem kombinálja az európai filmes iskolák fogásait a hollywoodi stúdióbelsőkkel. A Casanova annyiban különbözik korábbi munkáitól, hogy ezúttal egy jóval harsányabb, bohózati helyzetekben bővelkedő forgatókönyv szolgált alapul a pasztellszínekhez szokott rendező számára, aki kisebb-nagyobb sikerrel vette a számára szokatlan műfaj akadályait. Nem könnyítette meg a dolgát az sem, hogy a producerek Ledger (Brokeback Mountain - Túl a barátságon, A hazafi) személyében egy igen atletikus, de a legendás hódítóhoz képest csak igen csekély kisugárzással bíró ifjú színészre osztották a címszerepet. Bár Ledger tempósan kapkodja a lábát menekülés közben, a széptevés terén már korántsem ennyire meggyőző, márpedig a világ elsősszámú hódítójának szerepe szellem és kellem terén is sokat követel. Nincs híján viszont Hallström a magával ragadó velencei helyszíneknek, melyek igazán izgalmas játéktérként szolgálnak a csetlő-botló hősök szerelmi csatározásaihoz és az inkvizíció fogócskáihoz. A Casanova egyszerre akar kalandfilm és kosztümös vígjáték lenni, s bár az izgalomtól nem fogjuk lerágni a körmeinket, néhány jól irányzott poénnal és turistacsalogató Velence-képeslappal azért gazdagabban távozhatunk a moziból.
