Ha jól belegondolunk, tulajdonképpen megnyugtató a tudat, hogy léteznek még feltérképezetlen földdarabok (jó-jó: inkább csak földdarabkák) a nagy amerikai pusztaságban, még akkor is, ha ezek többnyire csak a horrorfilmekben léteznek és nem is túl barátságos népek lakják e kietlen környékeket. Egészen pontosan egy sivatag kellős közepén járunk, egy lakatlan (legalábbis annak tűnő) bányászvárosban, mely egykoron nukleáris kísérletek színhelyéül szolgált. Hogy a kietlen város mellett még mi maradt hátra a kísérletekből, hamar kiderül filmünkből, melynek kezdő képsorai jóvoltából rögtön egy kedélyes mészárlás szemtanúi lehetünk.
A Sziklák szeme készítői nem árulnak zsákbamacskát: alighogy lepergett a film eleji stáblista, máris százfelé spriccel a vér, és alacsonyan szállnak az emberi végtagok a szélrózsa minden irányába. Ritka brutális kezdés, mindazonáltal teljesen adekvát nyitány egy olyan filmben, mely Wes Craven, a Sikoly-széria megalkotójának egy korai (a pontosság kedvéért: 1977-es) zsengéjén alapszik. Craven már a megboldogult hetvenes években sem vonakodott az erőszak ábrázolásától, ám az azóta eltelt két évtizedben olyan mértékben kitolódott a horror-rajongók ingerküszöbe, hogy a 2006-os verzió készítőinek (a rendezői székben egy francia munkavállaló, a Magas feszültséggel már bizonyított Alexandre Aja foglalt helyet) alaposan fel kellett kötniük a gatyájukat. Ez úgy tűnik sikerült is nekik, ami már csak azért is szerencsés, mert az efféle filmek sikere manapság elsősorban attól függ, hogy sikerül-e eddig még nem látott torzszülöttekkel előrukkolni, illetve, hogy a halálnemek tekintetében milyen újdonsággal sikerül előállni.
A látottak alapján bátran állítható, hogy a Sziklák szemei készítői tudják mitől döglik a légy (és a sugárfertőzött szörnyetegek csapdájába eső sokgyerekes nagycsalád): dühöngő torzszülötteik egyszerre ízléstelen karikatúrái és szomorú hasonmásai a sugárfertőzések hírműsorokból ismerős áldozatainak, a halálnemek kínálatában pedig olyan újdonságok is szerepelnek, mint amilyen például az amerikai csillagos-sávos lobogóval végrehajtott koponyalékelés. Talán mindebből kitűnik, hogy igényes, az eredetisére kínosan ügyelő horror-produkcióról van szó, mely nyilván Craven tetszését is elnyerte, máskülönben nem hagyta volna, hogy a producerek között az ő neve is szerepeljen.
