A filmiparban már relatíve régóta használnak trükkök, animációk készítésére bizonyos digitális kütyüket, amelyeket mára alkotói olyan tökélyre fejlesztettek, illetve a velük való munka költséghatékonysága mára már annyira szemmel követhetővé vált, hogy törvényszerűen tömegével jelennek meg a távol-nyugati féltekén már a múlt század húszas-harmincas évei óta népszerű képregények filmváltozatai. Könnyű belátni, a képregényrajzoló korlátlan, de mégiscsak kétdimenziós fantáziáját mozgóképre ültetni csak gyakorlatilag 100%-os digitalizálással, full-effekttel lehetséges, főleg, hogy arra ember jegyet is váltson. A képregény-megfilmesítésben a Marvel nevű gigakomplex jár az élen, amit a műfaj egyik hatalmasságától joggal várhatunk.

Hogy félreértés ne essék, az elején leszögezem, a film szinkronizált. Már ennyiből is belátható: a film célközönsége a 14 év alatti korosztály, ezért nem tudok mit kezdeni a 16 éven felülieknek kötelezően szóló ajánlással... Nem mintha a 14 év alattiak nem tudnának olvasni és/vagy nem értenek angolul, egyszerűen arról van szó: manapság mozi-forgalmazásban azokat a filmeket szinkronizálják, amelyeket a hamvas ifjúság szórakoztatására szánnak. Engem mindenesetre idegesített a szinkron, amely mára olyan mint a (magyar) foci. Hajdani vélt/valós nagyságából, legendáiból él csak, de mára néhány agyonjátszott hang fásult és erőtlen haknija csupán.

Elnézést kérek a rajongóktól, de nem tudok lelkesedni másért se. Nem alapvetően a képregény-filmek ellen vannak előítéleteim, a Sin City pl. elég jó lett, de még a Pókember vizualitásában is volt valami "forradalom", A szellemlovasban viszont nem találunk sok pozitívumot. A cselekményével kapcsolatosan alig merem említeni a fausti párhuzamot, ihletettséget, mert ezt dehonesztálónak érzem Goethe klasszikusára. Mondjuk azt, hogy véletlenül Mefisztónak hívják a Gonoszt, mint ahogyan már régóta, több helyen. Ő maga az ördög, tehát a nagyon-nagyon-nagyon rossz. Kell egy hasonló mértékben jó, ez lesz Johnny, a jóarcú motorista. A legnagyobb vicc a filmben éppen az, hogy kik játsszák e két figurát. Mefisztó nem más, mint Peter Fonda, aki hajdan szelíd motoros volt, akinek emlékét bizonyos Pokol Angyalai árnyalták (sötétre), talán innen az ötlet, hogy megidősödve ő maga lett a pokol valódi Főangyala, ebben a filmben legalábbis. Már nem is motorozik, nyilván bukott egy nagyot, hiszen kissé sántán jár, nyilván nemcsak azért, hogy halálfejes sétapálcáját magánál tartsa. Azt különben sem értem, itt se, máshol se, mindenható természetfeletti lényeket miért ábrázolnak mindig betegnek, sérültnek, kriplinek... Tehát őt kell utálnunk. Akit szeretnünk kell, Johnny-t, a jóarcút, Nicholas Cage alakítja, aki ugye (Fondához hasonlóan) amúgy egy kiváló színész. Amúgy, itt mintha nem maga lenne, Owen Wilsonos bambasággal mered erre, majd arra, én jobban bírtam mondjuk, amikor kígyóbőr zakóban rossz fiú volt a Veszett a világban. Ráadásul köztudomásúlag igen szőrös a teste, amelyet a legkevésbé sem szégyellősen, szívesen mutogatott több filmben is, most márvány simára epilálták, ezenkívül intenzív gyúrásnak is alávetették, aminek eredménye egy Nicholas Cagera emlékeztető bordásfalhasú terminátor lett, bociszemekkel. Na hát ők küzdenek meg egymással, hadd ne mondjam, milyen végeredménnyel. Van még egy mellékhős is, aki fagyással öl, három őselem kísérővel, akik őselem mivoltukhoz képest könnyedén leküzdetnek. A fagyasztós pasival (Blackheart - Feketeszív, a szintén jobb sorsra érdemes Wes Bentley alakítása) van némi gubanc, mármint a jóarcú Johnny-nak, de végül is, extermination: done.

A látvány látványos, elvárhatóan. A film cselekménye több eredeti Szellemlovas-comics motívumainak összeollózása, amelyet (pl. a Daredevilt is rendező) Mark Steven Johnson korrektül összeragasztva mesél el. De semmi több. Megvolt a világpremier, az Államokban 41 millát hozott a film, az első héten, dollárban; a szereplők, az alkotók nyilván felvették gázsijukat, több szót nem éri meg vesztegetni erre a filmre. Holnap már úgyse emlékszik senki egy kockájára se...