A pokol kénköves fenekén az ördög ezt a filmet vetíti a kárhozottaknak.
Legalábbis nekem ezt vetítené, ha netán oda jutnék, mert ennél jobban nem tudna megbüntetni, akármilyen elvetemült és találékony is. Oka pedig lenne rá elég: sajnos rá kellett jöjjek, hogy eddig súlyosan vétkeztem.
Írtam például egy lehúzó cikket a Hullámtörőkről. Ó, hogy bánom! Hiszen az a film az eredetiség és kimunkáltság mintapéldája volt ehhez képest. Igyekeztem aztán alaposan leszidni az Átok 2-t. Hiszen ha tudtam volna, hogy A szellemlovas vetítésén vágyni fogok az Átok 2 hangulatára és izgalmára! De megígérem, hogy ezentúl jó leszek, semmit sem szidok, földre szállt angyalként mosolygok végig bármit, ha kell, akár a Kiscsávóig bezárólag. Részint, mert ezután a filmnek nevezett szemétdarab után nehéz lenne bármit is rossznak látnom, részint pedig, mert félek, hogy lent már készítik nekem a pokolbéli vetítőtermet.
Pedig vártam A szellemlovast. Szeretem a képregényfilmeket; amikor a vetítés elején pörögni kezdtek a Marvel logó lapjai, gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Legközelebb aztán a végefőcímnél kapcsolt újra sebességbe, amikor elöntött az a mámorító érzés, hogy kiszabadultam. Sose hagyom ott a filmet, amíg megy a stáblista, de most iszkoltam kifelé, mintha kergettek volna, és azóta is megrándul az ideg az arcomon, ha meglátom A szellemlovas plakátját.
Oké, nem a képregényfilmektől kell elsőrangú történetet várni, de azért nem árt, ha van benne, legalább látszatra, valami eredeti. Ez a film viszont buta, buta, buta és unalmas, és kiszámítható és érdektelen, és szellemileg sötét, mint a sötét éjszaka. A szereplők esetén az "egydimenziós" kifejezés már erős túlzás lenne. A sztori bonyodalma nem csak összefoglalható, de minden részletében el is mesélhető lenne alig pár mondatban - egy bekezdésben, mondjuk, ha szószátyárok vagyunk. Az ordas logikai hibák viszont annál több bekezdést töltenének meg.
Ami a humort illeti: egy darabig még azt hittem, hogy humora legalább van a filmnek, de aztán rá kellett jönnöm, hogy azokat a jeleneteket, amelyeken legszívesebben röhögtem volna, történetesen komolyan gondolták. Ahol viszont szándékosan humorral próbálkoztak - nos, erre példa az a kép, amikor a szellemmotor függőlegesen felszáguld egy épületen, és az ablakmosó döbbent-bamba arcát mutatják pár másodpercig. Mindenképpen hosszabban, mint indokolt lenne. Miért? Mert azt várta a rendező, hogy itt a közönség majd kacagni fog. Lehet hát tippelni, hallottam-e kacagást.
A látványvilág a képregényfilm egyik legfontosabb eleme kellene legyen, ám látványvilág esetünkben nem létezik, mert semmiféle erőfeszítést nem lehet felfedezni, ami egységes kinézetet szeretne biztosítani a filmnek. Ami a speciális effektusokat illeti, azok megmenthetnének ugyan egy mégoly buta alkotást is, de itt egyszerűen pocsékok. A főszereplő csontváz úgy néz ki, mintha műanyagból fröccsöntötték volna (no nem is ártott volna éppen, ha így tesznek és a spórolt pénzen elmennek mondjuk forgatókönyvírói tanfolyamra.) A szélből álló ellenfélnél az éppen tízéves Twister is jobb effekteket használt annak idején. A lángok - egyedüliként - jók ugyan, de azokról csináljon inkább filmet a Discovery Channel.
Két pozitívumot lehet felfedezni A szellemlovasban. Az egyik, hogy Nicolas Cage, mint mindig, jól játszik, egy jelenetben remekel is (amikor először kap lángra és változik csontvázzá). A másik, hogy a film vége felé, közvetlenül az utolsó összecsapás előtt, akad pár hatásos lovaglós-motoros perc.
Kész, ennyi.
Utóirat. Írhattam volna egy szellemesebb cikket is erről a filmről. Ám, egyrészt, A szellemlovas nem érdemel meg ennyi erőfeszítést, másrészt pedig el akartam kerülni, hogy ezt az olvasók valami távoli, utólagos és tudatalatti módon a film javára írják. De a legfontosabb, hogy minden találékonyságnál jobban esik, ha egyenesen leírhatom: ez a film szar.
