Természetesen nem óhajtom a dohányzást sem burkolt formában, sem leplezetlenül népszerűsíteni, hiszen füstölgünk amúgy is épp eleget, csupán már a címében akartam utalni a legújabb Jackie Chan-show témájára. Egy mindentudó, szuperintelligens, önjáró és önhordó, ám roppant elegáns, és hagyományos funkcióinak is messzemenően elegettévő ruhadarabra, illetve arra a szójátékra, amely elnevezése körül jelen esetben adódik.
Tudvalevő, Jackie Chan az egészséges életmód harcos híve, ez alkalommal azonban éppen a szmoking óvja meg az őt érő támadásoktól. Nem a dohányzás, hanem az az elegáns öltönyfajta, amelyet angol-amerikai környezetben (és a film eredeti címében) tuxedo-nak neveznek. Mi azonban ragaszkodunk a régies szmoking-hoz, amit máshol viszont nemigen használnak, és tulajdonképpen nem is azt a, pl. James Bondhoz köthető ruhadarabot jelenti, amire mindenki gondol, hanem valamiféle házikabátot, amelyet az úr akkor ölt fel, amikor az egyedül elfogyasztott vacsorája után átmegy a könyvtárszobába dohányozni. (Lásd még: ami nálunk farmer, az arrafelé jeans, stb.)
Szóval Jackie egy olyan James Bondos szmokinghoz jut, amelyet még maga a 007-es mester is megirigyelhetne, bizonyosan ő is hasznát tudná venni egy ilyen többfunkciós, táncoló, verekedő, antigravitációs öltönynek.
Jackie olyan ügyefogyott, mint mindig, most ugyan nem rendőr, hanem taxisofőr. A kiszemelt keleti szépséget megszólítani sem meri, ám ha úgy adódik, lábai eszeveszett táncra kelnek a kuplung-fék-gáz pedálokon, nyaktörő száguldásra sarkallva a jó öreg sárga kockást. Ez a jó tulajdonsága hozza meg számára az új állást. Clark Devlin, aki épp olyan, mint James Bond, sofőrje lesz.
Devlin rendelkezik ezzel a szuper-öltönnyel, ám egy véletlen robbanás úgy hozza, Jackie ölti fel, ebben rohan - főnöke helyett - a világot megmenteni.
Jackie olyan lelkes környezetvédő, mint mindig. Ez alkalommal a legyőzendő gonosz egy Banning nevű ásványvíz-gyáros, aki egy csomó génmanipulált molnárpoloskával akarja beszennyezni a világ teljes vízkészletét azért, hogy a szomjan maradó emberiség csak az ő ásványvizét fogyassza. De jön Jackie a szmokingban, és biztosak lehetünk, a gaz Banningnek annyi...
Jackie Chan környezet- és egészségvédelme azért, hogyis mondjam csak, eléggé sekélyes. Megelégszik annyival, hogy ne dohányozz, mert az egészségtelen, ne szennyezd az ivóvizet, mert szomjan maradsz, és így tovább. Mondhatnám, egy akcióvígjátékban ennyi éppen elég, a törzsközönség úgyis a bunyókra kíváncsi, és mellette belecsepeg a fejekbe némi "világ sorsáért aggódás". Sajnos tapasztalataim azonban teljesen mást mutatnak.
Ha bunyó, vagy poén van, feszült a figyelem, hangos a röhögés, egyébként unalom, egymás dobálása pattogatott kukoricával, leöntése kólával. Szemetelés. A vásznon meg a naiv Jackie. Persze az övé más világ...
Jackie Chan öregszik. Ez a legrosszabb hír. Ami a legnagyobb erőssége volt, az elképesztő és sziporkázó kung-fu koreográfiák, amelyeket a korábbi filmekben bemutatott, amelyeket tényleg nem tudott senki rajta kívül, most ritkán tűnnek fel, akkor is csak rövid ideig.
Közhely volt, hogy Jackie nem kímélte se magát, sem a kaszkadőröket a forgatások alkalmával. Úgy tűnik, ezt a kaszkadőrök kiheverték, ő azonban szemmel láthatóan nem. A hajdani vibráló és villámgyors, macskaügyességű és kígyóként hajlékony Jackie - régi önmagához képest - lelassult.
Bud Spencerhez képest még mindig pillangóként repked, és méhecskeként szúr, de neki nem ez a mércéje. Az elmaradó fergeteges bunyókat unalomig ismert digitális varázslatocskák hivatottak pótolni, sikertelenül. A banális és naiv sztori viszont így sokkal jobban szembetűnik. Amin korábban még sikerült átsiklani, azt most nem fedi el semmi. És ez így sajnos a beígért csodaszmoking helyett csak egy gagyi-zakó.
