Steve Martin visszatért. Balszerencsésebb, mint valaha, esetlenebb, mint bármikor. És lehet nevetni rajra.
A nagy előd
Clouseau felügyelő 1963-ban bukkant fel először a filmvásznon, Peter Sellers zseniális alakításában. Bár a rendező, Blake Edwards eredetileg Peter Ustinovnak szánta a szerepet, Sellers egyértelműen jó választásnak bizonyult. Arcjátékával, bamba nézésével, sajátos helyzetkomikumaival tette legendássá a figurát és alakítását. Sellers 1980-ban bekövetkezett haláláig öt filmben játszotta el a kétbalkezes francia detektív karakterét. 2006-ban Shawn Levy renderő úgy döntött feléleszti a figurát, Clouseau bőrébe Steve Martint bújtatta. A kritika nem rajongott a filmért, Sellers fia a szerepválasztást komolytalannak tartotta. A film nem is sikerült fényesen, a többség arra hivatkozott, lehetetlen a nagy előd nyomába érni. Harald Zwart most megpróbálja kiköszörülni a csorbát.
A legtitkosabb ügynök
A sztori ismét a Rózsaszín párduc nevű gyémánt elrablása körül forog és az sem változott, hogy Jacques Clouseau továbbra is egy valódi idióta - a lehető legjobb értelemben. Bab úrhoz hasonlóan parádés ötvözete az ártatlanságnak, a rosszindulatnak és a leleményességnek. Kerüljön bármilyen helyzetbe, Mr. Bean-hez hasonlóan mindig talál olyan megoldást, ami egy normális embernek eszébe sem jutna. Az angol kollégától eltérően azonban Clouseau figurájához párosul egy kis báj és kellem is, ennek ellenére a végeredmény ugyanaz marad. Esetlenül mozog a világban, amit magabiztossággal leplez, ostobaságát okoskodással palástolja, szerencsétlenkedéséből erényt csinál. Az első résszel épp az volt a baj, hogy a rendező csak erre épített, a figura kiaknázására. Pedig van más megoldás is.
Több dudás
Egyértelműen a film erénye, hogy lenyeste Steve Martin szárnyait. Bár karaktere továbbra is központi figura maradt, nagyobb teret ad a többi szereplőnek. Már nem csak ő a poén forrása és ez jót tesz a filmnek. Megmaradt a figura esetlensége, továbbra is szerepet kapnak az önteltségéből adódó viccek, a helyzetkomikumra épülő poénok és a beszédéből fakadó komikum. Mindemellett azonban a film igazi sztárparádéra sikeredett. A gengszterszerepeiről híres Andy Garcia, a sokoldalú Alfred Molina, a megjelenésében is vicces John Cleese, a személyes kedvenc Jeremy Irons és az indiai film ragyogó csillaga, Aishwarya Rai is a stábot erősíti. A francia nyelven éneklő rock'n'roll idolból színésszé avanzsált Johnny Hallyday több és nagyobb szerepet is megérdemelt volna, de ez már csak szőrszálhasogatás. A lényeges az, hogy kitűnően megférnek egymás mellett a majdnem egy-egy mondatos szerepekben. Mondhatni esszenciálisan tartalmazzák a figurát, a néző legnagyobb örömére.
Summa
A film valóban szórakoztató, a poénok viccesek, tényleg lehet nevetni a csetlő-botló felügyelőn. Az első rész legtöbbet emlegetett jelenete a hamburger szó helyes kimondása körül forgott, ebben a részben a Pápánál tett látogatás a legemlékezetesebb.
Kinek ajánljuk?
- Azoknak, akiket vonzanak a nagy nevek.
- Azoknak, akik szeretik a vizuális poénokat.
- Azoknak, akik kedvelték az előző részt.
Kinek nem?
- A Sellers féle vonal rajongóinak.
- Aki nem érti, miért beszéli egy francia akcentussal a franciát.
- Annak, aki Andy Garcia-tól többet vár.
6/10
