Mexikó a gyermekrablási statisztikákat tekintve a világon az e szempontból cseppet sem előkelő harmadik helyet foglalja el. Mexikóváros, az ország fővárosa, a világ egyik legnagyobb lélekszámú metropoliszaként pedig innen nézve legkevesebb a földi pokol. Húszmilliónál nagyobb népessége, egy városban él Magyarország összlakosságának több, mint kétszerese (!), az állandó hőség, az iszonyú légszennyezettség európai ember számára szinte elképzelhetetlenné és felfoghatatlanná tesz egy egyszerű városi sétát is. Ebben az amerikai viszonylatban az egyik legrégibb történelmi és kulturális emlékekkel telezsúfolt nagyvárosban együtt él a legnagyobb gazdagság és a legteljesebb szegénység. Az utcákon méregdrága luxuslimuzinok cikáznak az olcsó oldószerektől kábult utcagyerekek között, a városszéli kalyibákban lakó tízmilliók élete a legmocskosabb bűnben zajlik. A gondosan őrzött villanegyedeken és belső kerületeken kívül merészkedni "gringónak", vagyis nem-mexikóinak, de még a gazdag helybélinek is közvetlen életveszély.

A széleskörűen elterjedt megélhetési bűnözésnek egy új ága van terjedőben, az emberrablás. Szervezett bűnözői csoportok, a jól megkent, így nehezen mozduló rendőrség szeme előtt rabolják el gazdag családok hozzátartozóit, elsősorban gyermekeit, a bizton remélt vaskos váltságdíj fejében. Nem túlzás azt állítani, Mexikó egyik leggyorsabba fejlődő iparága az emberrablás. Ezzel összefüggve kialakult egy új piac is, a jól képzett biztonsági specialisták piaca. Kiugrott CIA-ügynökök, leszerelt tengerészgyalogosok, egyéb hivatalosan ölésre képzett egyszemélyes hadseregek viszik iskolába a gazdag mexikói gyerkőcöket.

Az elkötelezett akciófilmek utóbbi időben rendre az Államok határain kívül forgató specialistája, Tony Scott új filmjében a fentebb leírt darázsfészekbe nyúl bele jó alaposan, mintegy 146 perc hosszúságban. Egy kiégett, mindennapi életében emberöléssel kenyerét kereső volt titkosügynök céljait vesztve a masszív alkoholizmusba menekül, fásult egykedvűségében egy gazdag mexikói családhoz szegődik biztonsági őrnek. Ám a család cserfes és életteli kislánya olyan folyamatokat indít el a férfi lelkében, hogy újra képes összhangba jutni meghasonlott életével. Ekkor szakítják el a gyermekrablók tőle a kislányt, amelynek következtében a férfi egyszemélyes háborúba kezd a szervezett alvilág és a vele összefonódó rendőrség ellen.

A vizuális effektekben, lassításokban és begyorsításokban, magyarázó jellegű inzertekben számomra érthetetlenül mértéket nem ismerő Scott színészválasztásban jó érzékről tett tanúbizonyságot. Denzel Washington az önmagában tépelődő, meghasonlott Creasy szerepében nagyívű alakítást nyújt, a kiégett, állást kényszerűségből vállaló volt ügynökből a szemünk előtt válik lelkében kinyíló, az élete értelmét újra megtaláló, a kislány mosolygósan mackós barátjává, majd a rablás után újra hideg, kegyetlen és szenvtelen, de a kislány elvesztését megbosszulandó, immár erkölcsileg "felhatalmazott" gyilkológéppé.

Pitát, a kislányt szintén kitűnően alakító Dakota Fanninggal alkotott briliáns kettősük nagyszerű pillanatai a filmnek. Mellettük több hajdani legendát láthatunk, tőlük az elvárható színvonalat nyújtva, Christopher Walkent, Creasy jó barátjaként, valamint kövér (!) Mickey Rourke-t, a gazdag család ügyvédjeként.

A már említett vizuális bűvészkedéstől eltekintve Scott korrekt munkát végzett, egy szimpla akciófilmből ha nem is erkölcsi példabeszédet, de egy létező, és el nem fogadható problémára a figyelmet felhívó, puszta izgalomnál jóval többet nyújtó valódi filmet rendezett. A részletekbe kellően belemélyedve, mentesen az olcsó hatásvadászattól mer teret engedni Creasy és Pita kapcsolata kialakulásának, ez nagy erénye a filmnek, és a színészi teljesítményeken felül nagyban hozzájárul a film nemes ívéhez, egyben indokolja is a film végén látható kegyetlen mészárlást is, amit a férfi rendez a bűnözői körökben. A megtörtént esetet feldolgozó film döbbentő erejű látlelet, valós problémát tár fel, hitelessége megkérdőjelezhetetlen. Mexikó veszélyes hely, minden bizonnyal.