Tom Cruise szamurájpáncélban, ilyen azért még nem volt. Edward Zwick új hollywoodi produkciója, Az utolsó szamuráj nézhető és nem ízléstelen film, bár sajnos a vége megint műmézes ragacs, kötelező giccsfarok.
1876-ban vagyunk, San Franciscóban már villamos jár. Algren, az amerikai polgárháború enyhén megrokkant vitéz veteránja erősen kiábrándult mindenféle emberirtásból, a röviden bevillanó múltidéző flashbackek tanúsága szerint főként az indiánok ellen viselt irtó hadjáratokból - talán maga is mészárolt asszonyokat és csecsemőket. Most éhbérért reklámemberként vegetál: hányingerrel küszködve új winchesterpuskák vásárlására biztat ordenáré vásári gyűldéken. Ekkor a rézbőrűek mészárlásáért felelős egykori parancsnoka kínál fel neki jól jövedelmező állást: a modernizálásra váró új japán hadsereget kellene kiképeznie. Algren alig hallott valamit a japánokról, de enyhének bizonyuló hányingerét gyorsan leküzdve, vállalja a gyilokoktatást, és hamarosan partra száll Yokohama kikötőjében. A japán császár sebtében kiképzett egyik seregét azonnal megsemmisíti a lázadó szamurájok kardos-nyílvesszős rohama, és bátran küzdő hősünket csak azért nem ölik meg, mert még a főszamurájt is meglepi harci tudása. (Egyébként ez a film eleji, fáktól takart, fény-árnyékos erdei csata talán a legemlékezetesebb képsor marad.)
Innen kezdve csendesebb, lírai percek következnek. Tom Cruise egy évet tölt a szamurájok fogságában, és egyre inkább becsüli életmódjukat, gondolkodásukat, őszinte és hazugságot nem ismerő egész világukat. Nem ő oktat - őt oktatják harci és becsületművészetre. Titkon beleszeret annak a nagy harcosnak az ifjú özvegyébe, akit vitézlő csatában ő maga ölt meg. Vitéz és becsületes itt mindenki, a csecsemőktől a vén szolgálókig, de főleg a lázadó szamurájvezér. Csoda hát, ha az amerikai maga is felölti megölt ellenfele díszpáncélos vitézegyenruháját, és hadba vonul az utolsó, legvitézebb csatába, meghalni gyorstüzelő európai fegyverek ropogásában?
Nagy japán filmművészek (Kuroszava, Kaneto Shindo, Masaki Kobayashi) azért nem ilyen egyneműen vitéznek ábrázolták a szamurájéletet: hazugság, árulás, szadizmus, van az ő klasszikus filmjeikben sok gazemberség, amit itt csak az európaiaknál és a zsoldjukba állt becstelen ázsiai politikusoknál látunk. Itt minden szamuráj gáncs nélküli lovag, és jó okkal. Az amerikai filmben ugyanis egy ideje eljött a vezeklés korszaka. Ez a mozi is a Farkasokkal táncoló rokonszenves és oktató célzatú szellemét követi. Az itt vitézlő japán harcosok nem titkoltan a lemészárolt indiánok testvérei - a szamurájvezér sokatmondó tekintettel lapozgatja az amerikai katona indiánokról írt képeskönyvét. Tom Cruise a nyugati fegyverek könyörtelen sortüzében előbb megöli indiánmészárló felettesét, s csak azután hull el a vértől pirosult gyásztéren.
Nehézgéppuskák ellen nincs kardforgató virtus. Búcsúzni kell a fényes középkortól... Nagy igazságok. Hogy igazán megrendítő legyen mozivásznon, ahhoz azért némi zsenialitás is szükségeltetik, nemcsak a tisztes mesteremberi tudás. Kuroszava Árnyéklovas (Kagemusha) című régi (nekem a legmaibb!) filmjének utolsó jelenetében már európai gyártmányú puskák sortüze mészárolt le egy karddal rohamozó ódon szamurájhadsereget - a mai mozit megtöltő újszülötteknek én élénkebb megrendüléssel ajánlanám, mint ezt a böcsületes, nézhető és alig giccses mozgóképet.
