A "két férfi egy nő" felállás ellenére közel sem hagyományos féltékenységi dráma a Három, mégis van benne valami ujjgyakorlat-szerű. Mintha inkább féltudományos érdeklődésből készítette volna Tykwer, mintsem ellenállhatatlan belső kényszer hatására. Hiányzik a háttérben parázsló alkotói szenvedély, ugyanakkor érezhető a könnyed, játékos gondolatkísérletezés öröme.
Adott téma
A feladat: mutasson rá, hogy az érzékiség megtapasztalása nem függ feltétlenül a nemi hovatartozástól, viszont fontos, hogy az erotika ne csak fogalmi szinten kerüljön elő, hanem szexuális aktus formájában meg is testesüljön. Apropó test: kikötés, hogy a test nem lehet csupán a vágy tárgya vagy a beteljesülés eszköze, igenis öregedjen, betegedjen meg, és végleg romoljon el – hogy tétje is legyen a játéknak. Mindezt nevetéssel és sírással együtt kérjük legfeljebb két órában.
Alany
[img id=282919 instance=1 align=left img]Kell egy hős, vagy inkább kettő. Mondjuk egy negyvenes pár, gyerek nélkül, de elég idősen ahhoz, hogy nagyjából lezártnak tekintsék az utód-kérdést, és ahhoz is, hogy néha már-már a sarkukra taposson a halál. Éljenek harmonikus kapcsolatban, legyenek fittek, lazák, viccesek, enyhén munkamániások, de ne karrieristák. Mozogjanak ingergazdag környezetben, de vágyjanak még többre, újdonságokra, varázslatra. Két vérbeli kultúrmunkás pont jó lesz. Így egyúttal ki lehet aknázni a berlini kultúrsznob közeg teremtette élcelődési lehetőségeket is.
Állítmány
És akkor a konfliktus. Bemelegítésnek a férfi anyjának betegsége és halála, aztán a hererák. Merész kezdés. Aztán a nő (Sophie Rois alias Hanna) flörtölni kezd, és végül el is csábul, éppen miközben a férfit (Sebastian Schipper alias Simon) operálják. Simon mindezek tetejébe a kórházban, a műtőben jelen lévő nővérke személyében találkozik egy régi szeretőjével, aki elmondja, hogy annak idején teherbe esett Simontól, de elvetette a gyereket. A férfi mindenesetre megpróbálja visszaterelni az életét az anyja halála és az operáció előtti mederbe. És akkor jön a hirtelen fordulat. Simon maga lepődik meg a legjobban, amikor az uszodában egy titokzatos idegen megajándékozza élete első homo-erotikus élményével.
Tárgy
Az uszodai kaland kezdeményezője nem más, mint Hanna szeretője, Adam (Devid Striesow), az őssejtkutató, aki nem csak szexuális téren szokatlanul buzgó és sokoldalú. Sem a tettrekészsége, sem a nyitottsága nem ismer határokat, és úgy látszik a rendelkezésére álló szabadidő is végtelen. Úszik, focizni jár, kórusban énekel, harcművészetet űz, és időnként Simonon és Hannán kívül másokkal is ágyba bújik. Sokszínűségében megfoghatatlan. Szinte lehetetlen érző, hús-vér emberként gondolni rá, Adam nem más, mint egy két lábon járó hipotézis, az objektív körülmény Hanna és Simon történetében. Ő az elavult erotika- és nemiségfelfogással szemben támasztott kétség megtestesítője.
Határozó
A szándékosan eltúlzott vígjátéki elemek kivételével a helyzetek egészen természetesek, viszont a közöttük lévő összefüggés, a szerelmi háromszög, amely a sztori mozgatója, annyira valószínűtlen, hogy az meggátolja a tragikus vagy akár drámai elemek átélését. A történetet még távolabb emelik a valóság talajától a be-beszúrt, például árnyjáték, archív filmfelvételt imitáló képsorok vagy verset idéző jelmezes anya-angyal formájában megjelenített fantázia- vagy álomképek. Ugyanakkor érezhető az alkotói törekvés, hogy a történet valamennyire átélhető maradjon, Adamot például a sokszínűségét bizonyító képsorok egyikében vasárnapi apa szerepében látjuk viszont, egy másik alkalommal pedig egy konyhaasztalnál próbálja szavakba önteni az érzéseit. Ez azonban kevés ahhoz, hogy a karakterhez lényegi személyiségvonásokat rendelhessünk, nem beszélve arról, hogy a történetvezetés szempontjából is teljesen felesleges.
Jelző
Adam figurája remekül modellezi a Három egészét. A film, csakúgy mint a személy, teljesen elvont, ugyanakkor roppant szórakoztató, és bőven elég teret enged a nézőnek, hogy az szándékot, érzelmeket tulajdonítson neki. Mindkettő felvet, megjelenít különféle témákat, de egyikben sem mélyül el – csiklandoz, de nem provokál. Pedig a film végére teljesen egyértelművé válik, hogy éppen a társadalomkritika, a polgárpukkasztás lett volna az gyakorlat lényege, a torta a hab alatt.
Kinek ajánljuk?
- Negyveneseknek.
- Könnyűbúvároknak.
- Gender-tudatúaknak.
Kinek nem?
- Drámafüggőknek.
- Szabadtüdős mélymerülőknek.
- Bergman-bérleteseknek.
6/10
