Ha az ember egy nagyobb cégnél, ne adj’ isten multinál dolgozik, akkor tudja, hogy a céges bulik és csapatépítő tréningek a vállalat életében különös jelentőséggel bírnak. Főleg olyankor, amikor másnap a kollégák szemébe kell nézni a történtek után. Erre a nagyszerű alaphelyzetre alapoz ez a vígjáték.
Szerencsés helyzetben vannak azok a srácok, akik pár éve megkapták a Másnaposok főszerepét. Hollywood ugyanis nem csak a folytatásokban tart rájuk igényt, hanem kipróbálja őket egyenként is, egészen különböző szerepekben. Míg a sármos Bradley Coopert elsősorban romkomokban (Valentin nap) és akciófilmekben (A szupercsapat, Csúcshatás) tesztelik, addig Zach Galifianakis gyakorlatilag azóta is ugyanazt a szerepet játssza, amit a Másnaposokban (Terhes társaság, Dilisek vacsorája). A csapatból a legkevesebb reflektorfény a kitépett fogú fogorvosnak, vagyis Ed Helmsnek jutott, ami valószínűleg azért lehet, mert rendszeres tévés elfoglaltságai (pl. az Office-sorozat) mellett nem nagyon jut ideje sok filmet forgatni. Szerencsére a Céges buli végül elkészülhetett, és a filmben az alkotók megtalálták a Helmshez leginkább illő karaktert: a nyolcvanas évek Tom Hanksének ártatlanságát. Helmsben az a jó, hogy nem csak szimpla lúzereket játszik, hanem meg tudja mutatni a vesztesek szánalmasságán túl a szerepekben rejlő emberséget is. Az ő alakításában Tim Lippe, a kisvárosi biztosítási ügynök nem szánalmas figura, csupán egy lélekben még gyerek férfi, aki kilép a nagyvilágba, hogy aztán az ottani találkozásai hatására felnőtté váljon. Pedig minden adott ahhoz, hogy Lippe-t igazi lúzernek nézzük. Például azért, mert már bőven közelít a negyvenhez, de még mindig azzal a tanárnőjével (Sigourney Weaver imádnivaló az apró szerepben) folytat viszonyt, akibe még tizenkét éves korában szeretett bele a suliban…
A történetet egy váratlan baleset indítja be. A férfinak egy kollégája helyett kell beugrani a biztosítók szokásos éves konferenciájára, ahol a cégét kellene képviselnie a biztosítók közti versenyben. Egy olyan versenyben, ahol a balesetet szenvedett kolléga korábban minden évben kiemelkedően teljesített. Aki az olvasottak alapján úgy érzi, látott már hasonlót, nem téved nagyot. A Céges buli erőssége nem a sztorijában rejlik, inkább az itt felvonultatott karakterekben. Anne Heche-t jó látni ismét vígjátéki szerepben. Ő az a figura, akinek az ilyen pár napos céges kiruccanások kiugrást jelentenek a hétköznapokból. Ha valakinél, hát nála biztosan érvényes a mondás: ami a buliban történik, az a buliban is marad (na jó, ezt inkább úgy használják, hogy What happens in Vegas, stays in Vegas…). Aztán ott van a Lippe szobatársát játszó Isiah Whitlock Jr., aki hozza a bölcs, de azért laza srácot, és persze John C. Reilly, aki őrült szerepében egyfolytában gondoskodik a bulizásról. Drog, prosti, medencés parti… Az alkotók az altesti poénoktól sem riadnak vissza, de a lényeg, hogy közben a karakterekről sem feledkeznek meg. Felnövéstörténetet látunk, márpedig Lippe a szemünk láttára válik férfitestbe bújt kisfiúból valódi férfivé. 4/5 pont, de csak, mert jószívűek vagyunk.
