Amikor Oliver Stone LSD-t tett apja borába

  • PORT

De a saját stábját is begombáztatta.

Oliver Stone, a kétszeres Oscar-díjas rendező (Született július negyedikén; A szakasz) soha nem csinált belőle titkot, hogy a kábítószerek fontos szerepet játszottak az életében. Állítólag 1981-ben leállt a kokainnal, miután megírta a Sebhelyesarcú forgatókönyvét, viszont nem lett teljesen absztinens. Kikapcsolódásképpen marihuánát és hasist szív, továbbá rajong a hallucinogénekért, az ayahuascáért, amit előszeretettel hangoztat, mi több másokkal is megosztja az élményt, ha kéri az illető, ha nem.

Stone annyira szereti az LSD-t, hogy egy alkalommal az apja borospoharába is belecsempészte.

Össze akartam törni az apámat. Fel akartam rázni az agyát.”

Louis Stone hamar rádöbbent, hogy bedrogozták, és arra is rájött, hogy a fia volt a tettes, de a fia állítása szerint „nagyon lazán fogta fel a dolgot”. Az apja az elkövetkezendő néhány órát a kertben lévő fa egyik ágán lógva töltötte, miközben afrikai nőkről és dobokról hallucinált.

Ezért a 30 éves Született gyilkosok a '90-es évek legfontosabb filmje

Oliver Stone klasszikusa még most is üt, mint egy bontókalapács, de máig vita tárgya, hogy népszerűsíti vagy elítéli az erőszakot.

Ezért

 

1993-ban, amikor Stone egy bérelt kisbusszal szelte az új-mexikói sivatagot megfelelő helyszínek után kutatva a Született gyilkosok című filmjéhez, ismét szétosztotta tartalékainak egy részét – varázsgombát adott Jane Hamsher producernek és a stáb különböző tagjainak. A középkorú drogos társaság azonban kis híján bajba került, amikor egy útlezárásba ütköztek. Stone gyorsan beterelte Hamshert egy Kentucky Fried Chickenbe, ő pedig eltűnt a mosdóban, valószínűleg azért, hogy lehúzza a gombákat a vécén.

„Amikor visszaértem a parkolóba, hirtelen megpillantottam Olivert, aki a szomszédos réten rohangált fel és alá, a bőrdzsekijét pedig szélesre tárta, hogy belekaphasson a szél. Arra gondoltam, hogy ez biztosan nem fogja felkelteni a rendőrök figyelmét…”

 – írta a forgatással kapcsolatos visszaemlékezéseiben Hamsher.


Via: Robert Schnakenberg: Híres ​filmrendezők titkos élete