Mit tehet a színész, ha hiába szerepelt egykor olyan filmekben, mint A taxisofőr, vagy A híradó sztárjai, hiába jegyzi rendezőként például A múzsa csókját, nem kell már a kutyának se, a meghallgatásokra csak véletlenül hívják el, a szemébe mosolygva hátulról szúrják mellbe azzal, hogy másnak adják a melót, ha nem hogy főszerepet, de takarítást sem bíznának rá a producerek? Elmegy tán hajhullás elleni kenőcsöt reklámozni? Esetleg tömegrendezvényeken énekel rockopera-betéteket? Nyavalyát: a CIA felkérésére szupertitkos akcióban vesz részt, amelynek lényege, derítsük ki, mi az, amin a muszlimok röhögnek.
A filmünk főhőse és főszereplője Albert Brooks, aki saját ötletétől vezérelve eljátssza, hogyan viselkedne olyan helyzetekben, mint amilyet az ő által írt forgatókönyv produkál. De nem olyan bonyolult ez: lényeg, hogy a történet szerint az egykor nagyobb respektnek örvendő nevettető visszautasíthatatlan ajánlatot kap hazája kormányától - köszönhetően annak, hogy akiket eredetileg akartak megbízni a feladattal, épp nem érnek rá. Hogyan is érnének, hisz nekik van munkájuk, míg Brooks évek óta vegetál, nem kíváncsi rá még Penny Marshall se, de a család meg mégiscsak enni kér otthon, és esetenként Európába akar menni nyaralni. A feladat szerint a férfinak ezúttal nem is annyira - egyre kevésbé eladható - színészi képességeit kell kamatoztatnia, sokkal inkább mint egyfajta szakértő lenne jelen a titkosszolgálat új projektjében. Az akció a világ lakosságának egy igen tetemes hányadát kitevő, és az Amerikai Egyesült Államokkal manapság nem minden konfliktus nélküli kapcsolatot ápoló muzulmán népesség lelki alkatának megértését célozza. Mégpedig az alábbi módon: ki kell deríteni, mit találnak viccesnek az arabok.
Brooksot tehát Indiába küldik, mondván, van ott muszlim is elég, nosza, gyűjtsön anyagot, sokat, ő pedig jobb híján megáll az utca közepén, és sorra leszólítja az embereket: mondja, uram, ön min szokott nevetni? Sejthető, meddig jut el a kutatásban. Később aztán egyszemélyes stand-up comedy-esteket rendez, sőt, még a zöldhatárt is átlépi, hogy egy föld alatt szervezkedő pakisztáni komikuscsoporttal vegye fel a kapcsolatot. Mindeközben a két atomhatalom, India és Pakisztán titkosszolgálata is felfigyel Brooksra, a jelenségre, aki beletenyerelve a zavarosba afféle szerencsétlen Forrest Gumpként keveri bajba akaratán kívül a fél világot...
Brooks (immár nem a filmről beszélünk?) egy igen bátor, szokatlan, azt ne mondjuk, pofátlan módon igyekszik kikerülni a kultúrák összecsapását: kiröhögi a konfliktusokat. Viccet csinál abból, hogy miként igyekszik az amerikai hatalom győzelemre vinni ezt a hidegháborút, abból, hogy az anyósa szerint "a muszlim egy ruhaanyag", hogy szerinte a kommunikáció és az egymás iránti tolerancia gátja a végletekben és sztereotípiákban való gondolkodás. Most pedig arra vár, vajon képes lesz-e filmje megnevettetni a muzulmánokat, láttatva, hogy mekkora balekok vagyunk néha mindannyian, vagy ellenkezőleg, csak még jobban összevonják szemöldöküket, akikről szó van filmjében. Reméljük a legjobbakat.
