Már James Cameron Avatarja előtt is jelen volt a 3D-s technológia a filmekben, azonban a Pandora bolygón játszódó sci-fi indította el a jelen első nagy 3D-s hullámát. A Sanctum látványvilágát tekintve mindenképp a legjobbak közé tartozik, ami persze nem csoda, hiszen a készítők között ott volt Cameron is.
A Sanctum egy nem túl nagy költségvetésű, mégis igazán ambiciózus projekt, afféle barlangász thriller, melyben azonban nem (csak) az emberi természettel, hanem az anyatermészettel is meg kell küzdenie a szereplőknek a túlélésért. A többségében a széles közönség által nem nagyon ismert szereplőket mozgató ausztrál filmet az ugyancsak ismeretlen Alister Grierson rendezte, s ez nem is igazán keltené fel figyelmünket. Azonban az már annál inkább, hogy a producerek között ott van James Cameron, aki magával hozta az Avatar elkészítéséhez is használt 3D-s technológiát.
A különbség annyi, hogy míg az Avatarnál a látványt rengeteg animált figura segítette, addig a Sanctumban a készítők inkább nem kértek számítógépes segítséget, s a térhatást a vizes jelenetek, valamint a különböző mélységek, illetve egy barlangrendszer bemutatásával próbálták érzékeltetni. Ebben segítségükre voltak a mexikói és ausztrál forgatási helyszínek. Feledhetetlen pillanat, mikor a film kezdetén először megpillantjuk a hatalmas barlang száját.
A történet egy hatalmas barlangrendszer feltárását végző expedícióról szól, melyet zömében búvárok alkotnak, hiszen a természeti képződmény nagyobb része víz alatt húzódik. A sokáig rutinszerűen végzett munkálatokat azonban egy hatalmas trópusi vihar zavarja meg, s a lezúduló víztömeg elzárja a kutatókat a kijárattól, így más kiutat kell találniuk. A klausztrofób alaphelyzet katasztrófafilmekből sokaknak ismerős lehet – a Sanctum készítőinek is az volt, hiszen filmjüket valamiért eredeti ötletek helyett csak a szokásos panelekből építették fel. (Úgy tűnik, hogy a fő kreatív erő elment a látványvilág megteremtésére…) S bizony ezen panelek alkalmazása menthetetlenül B-filmessé teszik a végeredményt, amin az sem segít, hogy a film elején a rendező meglepően sok időt tölt a karakterek bemutatásával.
Ezúttal a kevesebb talán több lett volna, hiszen a túlélésért való küzdelem során mindenkit megismerhetünk, más kérdés, hogy a személyközi konfliktusok megalapozását sem nélkülöző felvezetés ellenére sem fogunk különösebben törődni a szereplők sorsával. Ez pedig az élvezethez elengedhetetlenül szükséges kellemes feszültséget kiöli a filmből. (A film történetét egyébként valós események ihlették, s ki tudja, talán ezért is tűnik néhol igencsak kiszámíthatónak a cselekmény.)
A Sanctummal, mint manapság jó pár másik filmmel kapcsolatban is meg kell jegyezni, hogy 3D-ben forgatták, s ez bizony nem egy beállításon meg is látszik, hiszen akadnak olyan nézőpontok, melyeknek 2D-ben nincs sok értelme, azonban a mozis térhatáson nagyon sokat dobnak. A 3D ezúttal ráadásul a szokottnál jóval többet dob az élményen, segíti a nézői beleélést, olykor lélegzetelállító látványt nyújtanak a víz alatti, illetve a barlangbelsőket ábrázoló felvételek. S ezek kivételesen nem nüanszokat adnak az élvezeti értékhez, mindenképpen kárpótolják a nézőt a történet sekélyességéért. Viszont 3D híján csak a sekélyesség marad nekünk, hiszen 2D-ben azért már láttunk máskor is víz alatti felvételeket, így minket nem jár át az az izgalom, ami a filmbéli barlangászokat. Hiszen ők valójában olyasmit láthatnak, amit még ember szeme sosem.
3/5
