Csáth Géza lidércnyomásos történeteit a mozivászon és a képernyő eddig meglehetősen csekély figyelemre méltatta, pedig míves irodalom az, amit az átkozott sorsú tollforgató, beteg lelkek orvosa, maga is sérült személyiség, Kosztolányi Dezső családi és szellemi rokona teremtett. Csáth zaklatott prózája nem ideális filmnyersanyag. A poklok pokla elevenedik meg benne. Zilált egészségű, törött gerincű, szenvedélyek rabságában vergődő hősei szánalmas roncsok. Roppant nehéz a súlyos szavakat adekvát látvánnyá formálni. Ha a rendező naturalisztikus hűséggel ábrázolja a szétesés pszichológiáját, a devianciák tobzódását, reménytelenül sötét lenyomattá degradálódhat a körkép. Enyhébb színekkel feloldani a nyomorúság látleleteit ezzel szemben értelmetlen hamisítás. Létezik célszerűbb megoldás, rugalmas átmenet is: bizonyos hangsúlyok megváltoztatása, a viszolyogtató részletek tompítása. Szász János az Anyagyilkosság című Csáth-elbeszélés átültetésekor ezt az utat követte.
A mű, mely felkeltette a Woyzeckkel nemzetközi hírnevet szerzett, de még mindig pályája kezdetén járó alkotó érdeklődését, az első évfolyamában járó Nyugatban (1908. május 1-je) látott napvilágot. Hátborzongató novella. Nyolclapnyi iszonyat. Már első mondata tragédiát sejtet: "Ha szép és egészséges gyermekeknek korán meghal az apjuk, ebből rendesen baj származik." A szép és egészséges gyermekek, Witman papa árvái hamvas ifjúságukban válnak fokozatosan szörnyeteggé. Szeretet és megértés híján, dacból, kíváncsiságból merülnek egyre mélyebbre a gonoszkodás hullámaiban. Visszataszító élvezettel tobzódnak a kegyetlenkedésben.
"Fölhasították a kutya mellkasát, leitatták a vérét s munkájuk közben hallgatták az állat rettenetes tehetetlen nyögését. Megnézték a dobogó szívet, kezük közé vették a meleg mozgó kis gépet... Kifogyhatatlanul érdekelte őket a fájdalom misztériuma. Nemegyszer megkínozták egymást is közös megbeszélés szerint veréssel vagy csipkedéssel." A testiség rejtelmei ugyancsak vonzzák őket, miközben egyikük azon morfondírozik: miért rettenetes, megmagyarázhatatlan és véres mindaz, ami az életben szép, nagyszerű és izgalmas? A piroslámpás házban, ahová - koravén kíváncsiakként - bejáratosak, a birtokba vett lányt is csipkedik, hengergetik és megkínozzák. "Csak ezért érdemes élni" - vélekednek.
A bálványozott nő drága ajándékot kér tőlük. És a Witman fiúk anyjukat megölve teremtik elő a kincseket. "Na, ez rendben van" - mondja az idősebbik fivér a tett után.
Szász János átigazításai koncepciózusak. A gyerekek végzetes elferdülését nem részletezi pepecselő aprólékossággal, de őrületükről az ihlető írás lényegét megőrizve beszél. A mama nála nem "szőke, kék szemű, lusta és kövér", de tétova tehetetlensége miatt így is önnön végzetének egyik okozója. A testvérek nem esnek egymásnak és a kurtizánnak csillapíthatatlan szenvedéllyel, ez azonban nem azt jelenti, hogy szelídebbek modelljüknél. Szászt az eltorzulás állomásai érdekelték. Az egyensúlyvesztés indítékai. A szenvtelen cselekvés gépiessége. A bűn örvényei. "Bővítményei" (utcaképek, iskolai jelenetek) szervesen kiegészítik a lélekrajzot.
A Witman fiúk szűkszavúan szikár és borzongatóan szomorú film. Képi világának stilizációja (Máthé Tibor operatőr remeklése révén) szuggesztív. A kompozíciók szigorú rendje a csapatmunkát dicséri. A karakterek vázlatosságukban is hitelesek, a szereplők - Kovács Lajostól Maia Morgensternig, beleértve az anyagyilkosok megszemélyesítőit - egytől egyig ideális interpretátorok. Nyilván lesznek, akik úgy vélik: a mondanivaló lehetne összetettebb, a példázat túlságosan egyszerű, azt azonban senki sem vonhatja kétségbe: a "mese" - sajnos - a mi mai valóságunknak éppúgy tükre, ahogy a Woyzeck tér- és időkoordinátáival az "itt és most" Magyarországát is asszociáltuk.
