Bár a cím elég egyértelmű, mégsem árt némi kiegészítés: a szóban forgó anya már jócskán benne van a korban, lányai pedig, bár mindhárman felnőtt nőnek számítanak, nem túl felnőttesen reagálnak anyjuk új-keletű vonzalmának hírére. Magyarul: pánikba esnek.
Történetünk elsősorban a középső testvért, a Woody Allen neurózisaival és Bridget Jones dilemmáival egyaránt büszkélkedő Elvirát követi nyomon, az ő viccesnek beállított csetlésein-botlásain, párkeresési és érvényesülési küzdelmein derülhet a nagyérdemű. A megoldandó feladatok sorrendben a következők: fondorlattal szétválasztani anyát szerelmétől, a fiatal cseh zongoristalánytól, meghódítani a jóképű és befutott regényírót és kiadatni a fiókban lapuló regénykéziratot.
A célok és leküzdendő akadályok tehát adottak, a megoldásig vezető út pedig a vígjátékok nemes hagyományai szerint kellőképpen kacskaringós. Találkozhatunk kanos pszicho-analitikussal, kizsákmányoló főnökkel, bölcs apával és nem éppen a helyzet magaslatán álló testvérekkel. Utóbbiak a bajkeverésbe is rendesen besegítenek, családi kupaktanácsot tartva ugyanis arra a sokat ígérő elhatározásra jutnak, hogy közülük kell valamelyiküknek elhódítani a mama fiatal szerelmét. A megvalósítás során persze itt is hiba csúszik a gépezetbe, s a három lány végül még a kezdeti slamasztikánál is nehezebb helyzetben találja magát.
A boldog végkifejletig a forgatókönyvírók jóvoltából a székéhez szögezett néző részt vehet egy prágai utazáson is, melynek során a lehető legelőnyösebb szögből csodálhatjuk meg a Károly-hidat és a belváros körpanorámáját, a boldogító igenek azonban már spanyol földön mondatnak ki. Az Anyám a lányokat szereti nyilvánvalóan a minőségi szórakoztatás igényével készült, s hogy a vállalásnak végül sikerül megfelelnie, jórészt a főszerepet alakító Leonor Watling-nak köszönhető. A színésznő elsősorban Pedro Almodovár Beszélj hozzá című melodrámájából lehet ismerős, nemrég pedig egy kisebb angol-nyelvű szerepben Az élet nélkülem-ben is láthattuk. Hála neki, a banális fordulatok és a kissé együgyű párbeszédek helyett egy hol durcás, hol kétségbeesett, de mindenképpen izgalmas fiatal lány arca marad meg emlékezetünkben: egy szimpatikus színésznőé, akinek remélhetőleg még számos alkalma adódik komolyabb munkákban bizonyítania tehetségét.
