Anyós-meny viszonyát boncolgató film, melyből ugyan semmi újat nem tudunk meg az örök párharc miértjéről és okáról, végül minden helyére rázódik, a konfliktus megoldódni látszik. Átmenetileg.
Újabb női film kerül mozikba, úgy tűnik az utóbbi időben tendenciává váltak a női lélek rejtelmeivel foglalkozó alkotások. Sorra készülnek a szingliség, vagy épp az igaz szerelem megtalálásának és annak megtartásának nehézségeiről szóló mozik melyekben a gyengébb nem legféltettebb gondolatai is felszínre kerülnek. A férfiak leginkább csak asszisztálnak ezekben a filmekben, a hőn áhított cél, - mely néha megszerezhetetlen, néha az ölünkbe hullik - egy hibák nélküli, sármos mosolyú bárgyú alak, akiről semmit sem tudunk, csak azt, hogy ő az igazi. Az igazi szó pedig egyre inkább olyan, mint a mumus kifejezés, mindenki azt képzeli az igazi alakja mögé, ami szerinte egyetlenné teszi számára az isteni hímet. Mindenki ízlésének megfelelően aggathatja fel jó vagy épp rossz tulajdonságokkal az álomférfit, a film nem törekszik arra, hogy jellemezze is a lovagot.
Charlie (Jennifer Lopez) is évek óta az igazira vár, öntudatos szigliként éli hétköznapjait, megalkuvások nélkül, jóbaráti és szomszédi viszonyban meleg haverjával. Örök próbálkozóként minden területen próbára teszi önmagát és ahogy lenni szokott, a nagy ő végre - váratlanul - fel is bukkan az életében Dr. Kevin Fields (Michael Vartan) állatorvos személyében. Természetesen szerelem első látásra, némi félreértés utáni összeköltözés és minden úgy tűnik, akként történik, ahogy az meg van írva. Kevin már csak a "végső próbának" akarja alávetni a lányt, bemutatja anyjának. Ha a munkamániás, önző, de fiát imádó asszony befogadja Charlie-t, akkor jöhet a menyegző. A két nő persze mosolyt erőltet magára, sikerül az elterelő hadművelet és a férfi számára úgy tűnik anyja, Viola (Jane Fonda) is elfogadta a lányt, így abban a pillanatban, azon a szent helyen megkéri a lány kezét. Charlie persze igent mond, nem is sejtve mi vár még rá. Viola pedig a kliséknek megfelelő anyósként azonnal alattomos támadásba kezd, még attól sem riad vissza, hogy kényelmes otthonát otthagyva beköltözzön a házasulandó pár házába, betegséget színlelve. Addig-addig feszíti a húrt, míg Charlie is felveszi a kesztyűt, és akkor elszabadul a pokol.
Robert Luketic, a Doktor Szöszi direktora nagy fába vágta fejszéjét, újra nőket helyezett filmje középpontjába, de most nem egyet, hanem egyenesen kettőt kellett instruálnia. Ráadásul Jane Fonda a kétszeres Oscar-díjas színésznő 15 éve, a Stanley és Iris óta nem vállalt filmszerepet. Az álomférfit alakító Michael Vartan csak mellékszerepben segédkezik a két színésznő mellett, ő csak kiváltója a konfliktusnak, valójában a két nő párharcáról szól a film. A rendező izgalmasan adagolja az információkat, pár apró ténybeli ugrástól eltekintve lendületesen halad előre a történet. A mozi szórakoztatni akar, kikapcsolni a nézőt a hétköznapokból és ez sikerült is a rendezőnek. A film vállaltan is a színésznők képességeire épít, azok lehetőségeit használja ki. Könnyed nyáresti mozi, s bár maradandót most nem alkotott a rendező, a film remek szórakozást ígér.
