Jó hírünk van: a látszattal ellentétben az Igazából apa mégsem vállalhatatlanul rossz film. Ez a jó hír azonban rosszat is jelent egyben: úgy tűnik a mai magyar közönségfilm kapcsán még egy szimplán rossz mozinak is örülni kell.
Mindig van lejjebb?
A mozilátogatóknak tavaly alaposan kijutott a "jóból", ha magyar filmekre akarták költeni a szórakozásra félretett pénzüket. Volt itt Papírkutyák és Szuperbojz, de az idei esztendő sem kezdődött gyengén a Szinglik éjszakájával. Lassan eljutottunk odáig, hogy már az apró pozitívumoknak is nagyon tudunk örülni. Szinte már repesik a szívünk, ha hiteles dialógusokat hallhatunk, van egy-két kitaláltabb karakter, sőt azt érezzük, hogy az alkotók nem feltétlenül nézik a nézőiket teljesen hülyének. Jó látni, hogy végre kezdenek elszakadni az eddig majmolt két vonaltól, és már nemcsak olcsó Kusturica-koppintásokban és/vagy amerikai romantikus vígjátékok másolásában gondolkodnak, de persze most is van előkép: az Igazából apa leginkább az olyan családegyesítő komédiák hangulatában (ihletésével?) készült, mint a 2 apának mennyi a fele, az Apák napja vagy a Három férfi és egy kishölgy.
Ha nincs rendező
Aki alaposabban megsasolta a film plakátját, annak feltűnhetett, hogy rendező helyett mindössze egy "leforgatta" státusz jutott Novák Emilnek, aki eléggé elhatárolódott a produkciótól. A jó hír az, hogy a vállalhatatlan Sobri rendezője még így, félig elhatárolódva is jobb munkát végzett, mint anno a betyáros mozinál. Rossz nyelvek szerint a producer/főszereplő Kaszás Géza maga fejezte be a filmet, de ezt azért ne vegyük készpénznek. A rendezőnélküliség ugyan nem látszik a filmen, de azért egy alapos gatyába rázás igazán ráfért volna. Sajnos, mint sok más magyar film esetében is, a rendezőnek és a vágónak nincs jó tempóérzéke. Néhány jelenetet feleslegesen hosszan mutatnak, a poénokat gyakran nem jól időzítik, a végén pedig rájönnek, hogy "úristen, már ennyi ideje megy a film, gyorsan fejezzük is be", így a végső konfliktust gyorsan lezavarják. Túlságosan bíznak a vicces mellékszereplőnek leszerződtetett színészeikben, de hiába akad Scherer Péternek vagy Rudolf Péternek egy-két értékelhető poénja, azért nekik sem árt, ha nem csak nekik kell a hátukon elvinni a filmet.
Summa
Ugyan az Igazából apában is van egy-két túlzásba vitt product placement (már nem elég, hogy egy autószponzornál a főszereplő olyan kocsival jár, hanem egy ötperces jelenetben még a márka szalonjában is időzniük kell a plakátképek előtt), a filmzenét még mindig ízléstelenül használják, hiteltelen és hamis jelenetből is akad bőven (Kamarás Iván lánykérése egészen gyászos), sőt a hagyományosan amerikai tárgyalótermi nagyjelenet magyar filmbe helyezése is borzalmasra sikeredett, mégsem szeretnénk igazságtalanok lenni: a filmnek vannak erényei. A már említett Scherer Péter beszólásai olykor kifejezetten szellemesek, Varga Bogi sokadik filmjében végre már nem idegesítő gyerekszínész, a párbeszédek gyakran egész hitelesen hangzanak, és Gryllus Dorka természetes játékán nagyon érződik a külföldi filmes rutin. Néha már ennyinek is örülni kell.
Kinek ajánljuk?
- Mostohaapukáknak.
- Megrögzött Scherer Péter-fanatikusoknak.
- Akik elég alacsonyra tették az elvárásaikat egy magyar filmmel szemben.
Kinek nem ajánljuk?
- Akik nem szeretik, ha az érzelmeket a színészek helyett a filmzene hivatott kifejezni.
- Akik hányingert kapnak a bújtatott reklámoktól.
- Akik nem szeretik a cuki gyerekes filmeket.
4/10
