Ami Woody Allen-nek a társasági elit-lakta Manhattan, az Kevin Smith-nek a folyó túlpartján elterülő, kis-városias New Jersey; a munkásember New Yorkja, melynek lepusztult placcai szolgáltak helyszínül valamennyi eddigi Smith-opusznak.
Smith tehát újra hazai pályán forgat, új viszont a műfaj: az alpári humorral vastagon átszőtt, paródiába hajló lúzer-sztorik után az Apja lánya ugyanis a rendező első, úgymond családi filmje.
Megszívlelendő tanulságokkal szolgáló történet a sikeres és öntelt yuppie-ról, aki nemcsak a feleségét, de kisvártatva az állását is elveszíti, s így kénytelen hazaköltözni a Jersey-i családi házba, ahol apja segítségével próbál otthont teremteni anya nélkül maradt, újszülött kislányának.
Tekintettel a családi filmek közönségének elvárásaira Smith a tőle egyelőre szokatlan érzelmességet forszírozza a poénok helyett, s ha a rendező két kultuszfigurája és poénfelelőse, Jay és Néma Bob ezúttal nem is jutott szerephez a filmben, a tipikusan Kevin Smith-es poénok azért most sem maradnak el.
Smithnek az ügyben sincs túlságosan nehéz dolga, hogy együttérzést és szimpátiát keltsen szereplői iránt. Saját tapasztalatainkra alapozva állíthatjuk, hogy az özvegy apát játszó Ben Affleck gond nélkül fogja szipogásra késztetni a gyengébb nem képviselőit, a videotékában dolgozó, bohókás eladólány szerepében feltűnő Liv Tyler pedig olyan bájos, hogy nincs az a csapnivaló videó, amit ne tudna ránk sózni, ha egyszer az életben véletlenül Jersey-be vetődnénk.
