Családi idill kontra kegyes hazugságok: ez a film Robert de Niro jutalomjátéka. A gyerekek szétszéledése és a feleség halála után magára maradt családfő szerepében egyszerre konokul kemény és végtelenül elesett.
Egy mindenkiért
Frank Goode (Robert de Niro) egész életében telefonkábeleket gyártott, és nem sajnálta sem a fáradságot, sem az egészségét, hogy a gyerekeiből sikeres embereket faragjon. De munkája révén hiába segítette mások kommunikációját, a saját véreivel nem találta a megfelelő hangot. Aztán mire nyugdíjba ment, és élvezhette volna a megérdemelt pihenést, azon kapta magát, hogy egyedül maradt. A négy gyerek a szélrózsa négy irányába repült a fészekből, és amikor a felesége is meghalt, rá kellett jönnie, hogy vele a család összetartó ereje is távozott.
Ha a hegy nem megy Mohamedhez
Mivel a Hálaadás közös megünneplését sorra mind a négy utód lemondta, Frank elhatározza, hogy orvosa véleménye ellenére felkerekedik, és ő látogatja végig az immár felnőtt csemetéket. Büszkeséggel tölti el, hogy nem hiába húzta az igát a kábelgyárban: David (Austin Lysy) sikeres festőművész New York-ban, Amy (Kate Beckinsale) egy chicagói reklámügynökséget vezet, és óriási álomházban lakik a férjével és a fiával, Robert (Sam Rockwell) karmester, és éppen Denverben koncertezik a zenekarával, Rosie (Drew Barrymore) pedig ünnepelt táncosnő Las Vegas-ban.
Álomgyár
Frank legalábbis így tudja, mert így szeretné tudni. A valóság azonban mindegyik gyerek esetében eltérő többé-kevésbé, és mindegyikük titkol valamit. Tudják ugyanis, hogy apjuk sikeresnek és boldognak akarja látni őket, és nem lenne képes megemészteni a kiábrándító tényeket. Egy családi tragédia azonban felszínre hozza a titkokat és elfojtásokat, Frank pedig kénytelen szembenézni a valósággal, bármennyire is igyekezett ezt elkerülni eddig.
Mire megvénülünk
Kirk Jones harmadik rendezése Giuseppe Tornatore 1990-es filmjének remake-je, az apát akkor Marcello Mastroianni játszotta. Annyi nehézfiú-figura után immár a 66 éves Robert de Niro is elérkezett a nagypapaszerephez. És ebben is remekel. Szívszorító, ahogy megmutatja, hogyan lesz a valamikori kemény melósból és szigorú, négygyerekes családfőből beteges, magányos, megtört nyugdíjas, aki még mindig az álmaiba kapaszkodik.
A Mindenki megvan szomorú film, pedig a vége kifejezetten pozitív hangvételű. És nem a négy felnőtt gyerek vergődései, problémái teszik szomorúvá, de még csak nem is az újabb haláleset. Abban van valami pokolian szívbemarkoló és megható, ahogy Frank hiába vásárol be a családi vacsorára, ahogy a gyerekeivel dicsekszik idegeneknek a vonaton, ahogy álldogál a lekésett busz megállójában, és ahogy összesöpri a porrá zúzott gyógyszerei maradékát. A lényeg mindig a részletekben van.
Kinek ajánljuk?
- A családi drámák kedvelőinek.
- Robert de Niro tisztelőinek.
- Az őszinteség és a szeretet erejében bízóknak.
Kinek nem?
- A könnyed szórakozást igénylőknek.
- Aki Robert de Nirót sötéthajú, kíméletlen maffiózóként szokta meg.
- Aki szerint a remake-ek mindig gyengébbek, mint az eredeti alkotás.
7/10
