Kezdő filmesztéták még hihetik, hogy a kortárs olasz film csupa Sorrentino meg Bertolucci, de a szomorú valóság az, hogy ott is zsákszámra készülnek az S.O.S. Szerelmek.
Tudod, az Andrea itt férfinév
[img id=514864 instance=1 align=right img]Ismerjük meg Andreát, ha már muszáj. Negyvenes, jól karban tartott facér olasz, szemöldök: kiszedve, sportautó: fényezve, óvszer: zsebben. Andreának annyi a nője mint a baj, ami épp bekopog az ajtaján. A tinédzserforma Layla közli vele minden különösebb előjáték nélkül, hogy ő a lánya. Szoknyavadász életvitel: borul, vérnyomás: plafonon, kilátások: katasztrofálisak. Én fekete fiam, Made in Hollywood, Apafej, A gyerekek jól vannak. Se szeri, se száma, a felelőtlen férfi életébe belecsöppenő gyereknek, akiről hirtelen gondoskodnia kellene. És ez sokak szerint vicces. Valaha tényleg az lehetett, de azóta annyi ilyet láttunk, hogy külön polcon gyűjtik őket a nagyobb videótékákban, míg tévésorozatoknak eleve kötelező eleme legkésőbb a második évadban egy sosem látott gyerek. Illetve még a fenti, hirtelen eszembe jutott filmek között is találunk olyat, amely képes volt valami egyedit vinni az ősötletbe, de a Jó reggelt, apa!-tól ezt hiába várjuk. Noha kiegészül egy ex-punk alvajáró nagybácsival, őt hozzáadott értéknek nevezni meglehetősen félrevezető volna.
Olasz csődör hágni nemzetközi piac
Hiába állítja a világ minden apró szegletében ismert sztereotípia, hogy az olasz férfiak a szeretők netovábbja, ez édeskevés, hogy igazi helyi ízeket kapjunk a filmtől. A Jó reggelt, apa! a legrosszabb értelemben vett széles nagyközönséghez szól, hiszen a legegyszerűbb érzelmi reakciókra pályázik. Az asszonyok megnyalják picit szájuk szélét Andrea láttán, de a szülő-gyerek kapcsolatok esetében is megmaradunk a felszín kapirgálásánál. Mindeközben felmerülnek olyan az olasz filmekben amúgy gyakori vendég témák mint az életünk valódi, tartalmas megélése; így például Andrea a problémák zenitjén még azzal is szembesül, hogy szülei vénségükre válni akarnak, mert házasságuk évtizedek óta csak keserűség. Nyilván látszólag. Tulajdonképpen ez még egy egészen működő szegmense is a koncepciónak, hiszen Andrea eddig homlokegyenest ellentétes irányú életet élt mint szülei, akik viszont épp most, idősebb korukban döbbennek rá, hogy az általuk preferált hagyományos családmodell nem is olyan örömteli, bezzeg a gyerekük milyen jól szórakozik. Ezen a szembeállításon még el lehetne gondolkodni ideig-óráig, ha valójában nem egy tökéletesen súlytalan produkcióval állnánk szemben, amely bár romantikus komédia szeretne lenni, de nevetnünk csak nagy ritkán sikerül, míg a szívünket legfeljebb a vége főcím dobogtatja meg.
Papírmasék
Bohózatról van itt szó mintsem szórakoztató vígjátékról, a szereplők affektálnak, de nem úgy ahogy az olaszok általában, álmukból felkeltve, hanem mint egy évtizedekkel ezelőtt készült olcsó vígjátékban. Ezzel összhangban a tanulságok levonása sem bonyolultabb mint mondjuk a sajtreszelés, hiszen persze, hogy mindenki boldogan távozik majd és a szeretet és megbocsátás nagy büdös felhője issza be magát elegáns ruháink szövetébe. A Jó reggelt, apa! egy lerágott csontot próbált kifőzni plusz egyedik alkalommal és bár ez még nem lett volna eleve elvetélt ötlet, valójában meg sem próbált új színt vinni az egészbe. Pontosan tudjuk, mikor mi fog történni, ellenben hiába reménykedünk benne, hogy legalább az odáig vezető út lesz valami formabontóbb módon kikövezve. Hiszen papírmasé itt minden, s az első zápor alatt szétmállanak.
Kinek ajánljuk?
- Akik valamilyen okból kifolyólag mégsem láttak még „a gyereked vagyok” filmet.
- Olasz szakosoknak, ha tényleg nincs alternatíva.
- Amőbáknak.
Kinek nem?
- Akik nem annyira türelmesek már, hogy mindent újranézzenek más szereplőkkel.
- Akik a mai napig rettegnek egy tizenöt évvel ezelőtti balatonparti légyott esetleges eredményétől.
- Franciáknak. Ők minden héten forgatnak egy ilyet.
5/10
