A november egyik várva várt filmje megérkezett! Hogy mit kapunk tőle? Bevallom őszintén, körülbelül ugyanannyit, mint a második résztől, csak egy kicsit borongósabb hangulatban.

Nem mintha ez kevés lenne: lelkiismeretes rendezés, jó színészek, kicsit kiszámítható sztori és még Jennifer Lawrence is énekel.

A Futótűz végén Katnissnek (Jennifer Lawrence) rá kell jönnie arra, hogy pusztán egy nagyobb terv része, a Kapitólium és az elpusztítottnak hitt Tizenharmadik Körzet játszmájának egyik kulcsfigurája lesz akarata ellenére. Ha a kiszolgáltatott vakság nem lenne elég, arra is rá kell döbbennie, hogy egyetlen célját, azt, hogy Peeta (Josh Hutcherson) épségben hazatérhessen, nem sikerült elérnie, sőt, a fiú a Kapitólium foglya lett.

Nem véletlen, hogy a film úgy indít, ahogy a második rész: Katniss produkál egy igencsak hihető, bár kevésbé hatásos pánikrohamot. A Tizenharmadik Körzet vezetői azonban nem hagyják, hogy a lány teljesen összeomoljon, legalábbis addig nem, amíg be nem váltotta a hozzá fűzött reményeket, és a forradalom nevében össze nem fogta a körzeteket. Katnissnek rövid időn belül propagandafilmek tömkelegében kell szerepelnie, miközben Peeta életét próbálja megmenteni…

Mikor megtudtam, hogy Francis Lawrence belépett „az egy könyvből kettő filmet rendezünk, mert miért ne húzunk le róla dupla bőrt?” rendezők sorába, nehezen tudtam elképzelni, hogy tisztességesen felépített filmmel áll majd elő. Kiváncsi voltam, hogy sikerül majd elérnie azt, hogy ne unjam magam halálra a moziteremben. Szerencsére kellemesen csalódtam. Már maga az alapanyag is két részre osztható: a regény első felében a már említett propaganda-gyártás dominál, az írónő, Suzanne Collins, arra mutat rá, hogy mennyire nem az megy a háttérben, amit a néző hisz vagy hihet; valamint arra, milyen érzés lehet a nagykutyák bábjaként rendszert keresni a káoszban.

A karakterek személyi drámája mellett mindez nagyon jól átjött a filmben, és ez, valamint a szereplők tragédiái feszültséggel töltötték meg az egészet, amit néha egy csipetnyi iróniával fűszereztek meg. Egyrészt elszomorító, másrészt viszont vicces volt látni, hogy mi áll egy-egy megrendezett propaganda film hátterében; Lawrence-éknak sikerült megtalálni azt a finom egyensúlyt, amivel érzékeltetik a helyzet mennyire nevetséges, de a történet maga nem válik komolytalanná.

A szereplők tragédiáit éppen csak felvillantják, de mivel annyira sok van, hogy egy négy órás filmbe sem fértek volna bele, ez nem is baj. A történet különben sem arról szól, hogy a karakterek a saját sorsukon agonizálnak, mindemelett egy-egy kiszólással érzékeltették, hogy Katniss pánikrohamain túl is vannak összetört életek és megtört emberek. Ezt a film színvilágával is mutatják: már sehol sem látni a Kapitóliumra jellemző díszes, színes csillogást, de még a természet színei is visszahúzódtak: szinte mindenhol a szürke dominál.

A főbb színészek mind kiválóan játszanak, szinte már unalmas leírni ezt Jennifer Lawrence-ről, Woody Harrelsonról, Philip Seymour Hoffmanról, Elizabeth Banksről és a többiekről, mintha csak a kisujjukból ráznák ki ezeket a karaktereket. Ehhez hozzátartozik az is, hogy egy erős forgatókönyvet kaptak, ami már-már tökéletesen kihangsúlyozza a szereplők azon vonásait, amikhez a legjobban értenek, na meg persze ott vannak az évek, a rutin és a tehetség.

Ennek ellenére, csak hogy anekdotázzak is egy sort, Jennifer Lawrence-nek végre meggyűlt a baja Katnisszel, legalábbis a forgatás egyik napján. Ezúttal ugyanis igazán énekelnie kellett, ráadásul úgy, hogy a hangját felhasználhassak az egyik propaganda filmhez. Állítólag nagyon kivolt bukva, még pityergett is egy kicsit, ez volt a legrosszabb forgatási napja, ennek ellenére vagy éppen ezért a dal sikerült. Nem állítom, hogy megtaláltuk a következő Adele-t vagy Celine Diont, és azt sem, hogy a rajongók első olvasásra ilyennek képzelhették el a szereplő hangját, de akkor és ott azért megállja a helyét.

Hogy mennyire kiszámítható emellett a történet? Én már évekkel ezelőtt olvastam a könyvet, úgyhogy nem tudom megítélni, a Fecsegőposzáta szüzeknek mennyire lesz fordulatos az egész. Annyi biztos, hogy a veterán történetfalók sok mindenre hamar rájönnek majd, pláne annak a fényében, hogy még lesz egy második rész is az egészből. Hát, igen, a kettészedésnek ez a hátránya megmaradt…

Ennek ellenére unatkozni nem fogsz: ha szereted az olyan filmeket, amiben egymást váltják az akciójelenetek, az érzelmes beszélgetések és a humoros mondatok.

Szerintem: 85%