Az élet egy csoda

  • stein / PORT.hu

Emir Kusturica legújabb balkáni kavalkádjában megvan minden, amit a rajongók az évek során megszerethettek a mester munkáiban. Újra itt a rezesbanda (ezúttal maga a rendező komponálta a kísérőzenét), a vidám, mulatós nóták hallatán pedig már bújnak is elő rejtekükből a vidék karikatúrába hajló csodabogarai: a két pofára zabáló tanácselnök és az új idők jéghátán is megélő maffiózója, az allergiáját vidéken kúráltató, egzaltált primadonna és birkatermészetű férje, a focicsapat hőzöngő játékosai és a sakk-bolond postás - hogy csak néhányukat említsük.

Habzik a sör és könnyezik a szamár, naphosszat folyik a fékevesztett dajdaj, a baljós jelek azonban egyre sokasodnak. Kusturica falusi burleszkje hamarosan háborús abszurdba torkollik: a rezesbanda-kíséretet ágyúdörgések váltják fel, s a világ, legalábbis Boszniában, a feje tetejére áll. Mint mindenki, kezdetben a helyi vasútvonal megépítésén fáradozó Luka is csak hitegeti magát: igyekszik úgy tenni, mintha bármelyik pillanatban véget érhetne a háború, s még az sem rázza meg különösképpen, hogy feleségét egy vándormuzsikus megszökteti. Mikor azonban fia, Milos hadifogságba esik, Luka is kénytelen szembesülni a körülötte zajló őrülettel, és azzal a lehetőséggel, hogy fia talán már nincs is életben.

Az Underground és a Macska-jaj rendezője ezúttal korábbi filmjeit gyúrja egybe, s az eredmény, ha nem is eredeti, de igen hatásos. Ha a föld ezúttal nem is nyílik szét, mint az Underground-ban, a hirtelen támadt szerelem azonban csodákat művel. Luka életébe ugyanis berobban a túszul ejtett Sabaha, akit Milos bajtársai azért fogtak el, hogy kicserélhessék a fiúra. Luka eleinte nem tud mit kezdeni a gondjaira bízott fogollyal, ám ahogy telnek a napok, a szerb férfi és a muszlim lány egyre közelebb kerül egymáshoz, s végül egymásba szeretnek.

Sabaha színrelépésével Kusturica átemeli filmjét a mese és a fantázia világába. Egy időre végképp elrugaszkodik a valóság talajáról, s szerelmeseit ágyastul a levegőbe röpíti. A happy end-ig persze nem repítheti őket, a háborúnak, az esztelen vérengzésnek a szerelem útjába kell állnia. A feleség hazatér, a fiú megmenekül, de a szerelmeseket elszakítják egymástól. Úgy tűnik, itt már tényleg csak a csoda segíthet, a filmvégi képsorok azonban, melyek ismét együtt mutatják Sabahát és Lukát, amint boldogan hajtják együtt a sínautót, inkább keserűséget, mint reményt sugallnak.