Létezik Az elveszett frigyláda fosztogatóinak egy híres diákverziója: színtiszta szerelemből készített, igazi rajongói film (mára nagy becsben tartott ereklye), melyet három lelkes tizenéves rakott össze évek munkájával, a malacperselyben talált dugipénzből és a fészerből előrángatott díszletelemekből. A Spielberghez gyakorta hasonlított M. Night Shyamalan is elkészítette a maga rajongói filmjét, kis szépséghibája azonban a dolognak, hogy ő a saját magával szembeni rajongását örökítette meg Az esemény című dolgozatában. Ezt az apróságot leszámítva azonban szinte mindenben sikerült hűnek maradnia az amatőr kezdeményezések természetéhez. Például az ebben a körben igencsak elterjedt fogást, miszerint bemondásra kell elhinni, hogy szörny lapul a bokor mélyén, már előző filmje, a Lány a vízben alkalmával elsütötte, de a végén azért csak kiugrasztott egy vicsorgó fenevadat a susnyásból. Új filmjében azonban még ennél is messzebbre merészkedett a baljóslatú semmi mutogatásában, amihez nem is kellett más, csak hogy a főszereplő (Mark Wahlberg) heurékát kiáltson, és fejét fogva gügyögje (amit egyébként minden szinopszis elárul): ajvé, a bokor a bűnös! Bűntársai sem akárkik, sorrendben: a fű, a fa és a virág. A film egyik komikusnak szánt jelenetében Mark Wahlberg egy szobanövényhez intéz engesztelő szólamokat, majd elszégyelli magát, amikor kiderül, hogy művirág az illető. Olyan jól szerintünk akkor sem jött volna ki a dologból, ha igazi a növény, bár ebbe a merész világvégemoziba az is simán belefért volna, ha a megszólított árnyékcsuporka visszaszól.
