1. Dragomán György: Máglya (Magvető)

Dragomán György óriási népszerűségét egyértelműen A fehér király című regényének köszönheti. A novellaciklusként és regényként is olvasható kötet gyermekhangon megszólaló elbeszélője a nyolcvanas évek romániai diktatúrájában mutatja meg a hatalomnak kiszolgáltatott szubjektum sérülékeny látószögét. A regényt sok nyelvre lefordították, és nemcsak nálunk szerették az olvasók, hanem világszerte siker lett. Készülő regényét éppen ezért óriási várakozás előzte meg.

A Máglya kislányhangja nagyjából ott folytatja, ahol a fiú abbahagyta: a diktatúra utáni közeg egyszerre varázslatos és nyomasztó világát teremtve meg. Minden megváltozott, mégsem változott semmi. Legfeljebb annyi, hogy Dragomán írói nyelve új színekkel gazdagodott, az előző kötethez képest még árnyaltabb, sokrétűbb és mágikusabb lett, miközben a drámai lépték sem csökkent. Ilyen, amikor a közönség szeretete találkozik a magasirodalmi mércével,  a regény kiérdemli az év könyve címet. 

2.   Péterfy Gergely: Kitömött barbár (Kalligram)

Péterfy Gergely regénye nem csupán kultúrtörténeti bravúr, de roppant izgalmas társadalmi és filozófiai kérdéseket feszegető mű, amely mind megformáltságát, mind tartalmi értékeit tekintve az év egyik legjobb könyve.

A szerző évekig kutatta témáját, mielőtt regénnyé érlelte Angelo Soliman és Kazinczy Ferenc barátságának történetét, mindezt Török Sophie hangján elmesélve, roppant gördülékeny irodalmi nyelven.

Bár a szerzőnek több kiváló kötete is megjelent korábban, úgy tűnik, a Kitömött barbár a pálya kiemelkedő darabja, egyértelmű kiugrás az író részéről, amely a szélesebb olvasóközönség figyelmét is felkeltette.   

3.   Kukorelly Endre: Országházi divatok (Libri)

Nem szépirodalom, de nem is politika, hanem a kettőnek valamiféle keveréke, amolyan társadalom-lélektani esszé, lírai-közéleti napló és történelmi korrajz, az utánozhatatlan, szabadfogású Kukorelly-mondatokban.

Az LMP soraiban eltöltött két esztendő parlamenti krónikája talán nem lesz a szerző életművének tetőpontja, mégis elmondható, hogy idén kevés izgalmasabb kötet jelent meg.

Az író személyes önvallomása és politikai filozófiája rajzolódik ki belőle, miközben bepillanthatunk a politikai kulisszák mögé. De legfőképpen inspirációt kapunk arra nézve, hogyan kellene felelősséget vállalni a saját életünkért, öntudatos állampolgárként végre kezünkbe venni sorsunkat és közös ügyeink intézését.

4.   Háy János: Napra jutni (Európa)

Háy János visszatért A gyerekhez, aki ezúttal bogyósgyümölcsös kisprózákba tördelve mutatta fel újra a vidéki létmód és egy teljes nemzedék kudarcát, a Kádár-kori örökölt traumák generációjának reménytelenségét.

Míg A mélygarázsban kevésbé sikerült összevarrni a szálakat, itt most megint roppant egységes és szívbemarkolóan kemény szövegek születtek, amelyek majdnem ugyanolyan szomorúak, mint A gyerek története és hangütése.

Nem sok vigasz maradt, de amikor azt látjuk, hogy milyen tökéletesen lecsiszolódott novellák akadnak ebben a könyvben, meggyőződhetünk róla, hogy egyvalakinek legalább sikerült kikeveredni a szellemi és emberi nyomorból: Háy Jánosnak, aki ezzel a ragyogó könyvvel toplistánk negyedik helyén végzett.

5.   Totth Benedek: Holtverseny (Magvető)

A magyar Trainspotting vagy Harcosok klubja – mondhatnánk, mondják mások is, és nem is járnánk olyan nagyon messze az igazságtól.

Totth Benedek, a McCarthy-regények fordítójának első regénye kegyetlen mű, amely súlyosan antiszociális, céltalanul tengődő kamaszokról szól. Lélektani thriller és fejlődésregény egyszerre, valahol mégis a disztópia és a realizmus mezsgyéjén egyenysúlyoz.

Könnyed, mégis vaskos nyelven szól, és az év végére az legnagyobb slágerkönyv lett. 

6.  Grecsó Krisztián: Megyek utánad (Magvető)

Egy újabb közönségsiker, amelyben nyilván szerepet játszik a szerző remek önmarketingje is, de az vitathatatlan, hogy a Daru-történetek világa sokunk érzékenységét megragadta.

A Háy-féle vidéki származás forrásvidéke itt is alap, de míg Háy kendőzetlenül arcunkba vágja a valóságot és sohasem eszményít, addig Grecsónál megjelenik a vidéki romantika. Az új könyv óhatatlanul személyes, ugyanakkor mindannyiunk Daru-alakja is megtalálható benne, talán épp azért lett annyira sikeres: mert sokan magukra ismertek benne. Akárhogy is, Grecsó, mint a fiatal kortárs irodalom kedvence, új könyvével is kivívta magának a legjobbaknak járó helyet.

7.   Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946 (Jaffa)

Ki hitte volna, hogy 2014-ben egy kortárs könyvlista egyik legelőkelőbb helyére kerül Radnóti Miklós özvegye?

Mindezt Ferencz Győzőnek és annak köszönhetjük, hogy megmaradt az utókornak az áldott Fanni naplója, amelyet most két kötetben vehetünk kézbe. Tengernyi munka lehetett kiadás alá rendezni ezt a hatalmas anyagot, de megérte. Fanni naplója nem nevezhető hagyományos értelemben irodalmi alkotásnak, de ahogy haladunk előre a szövegben, az őszinte hangvétel, és a megrázó személyes tragédiák révén mégis irodalmi mű válik belőle. A szövegen pedig átsüt Radnóti szelleme.

8.    Tóth Krisztina: Pillanatragasztó (Magvető)

Minden mindennel összefügg, a Háy-Grecsó vonalat folytatva Tóth Krisztina ugyancsak egy nemzedék életérzését szállítja, ám ezúttal mindennapjaink pillanatképeiből indulva, és persze egészen a gyökerekig, szubjektív sorstragédiáink, örömeink és bánataink legmélyére hatolva.

A szerző történetei néhol meghökkentőek, néhol brutálisak, de az a lágy hang, amely Tóth Krisztina költői énjének sajátja, minden betűjén átsugárzik, ezért sohasem érezzük, hogy magunkra hagyna minket az olykor reménytelenül sötéten ábrázolt világban.

9.   Závada Pál: Természetes fény (Magvető)

Závada Pál ismét nagy fába vágta a fejszéjét, és szép, vastag könyvet tett le az asztalra, amelyben képek segítségével is próbálja megvilágítani azokat a történelmi mintázatokat, sorsokat és életeket, amelyek nyomtalanul vagy sebekkel és traumákkal rajzolják ki a huszadik századunkat.

A szerző újra és újra nekirugaszkodik írói feladatának, hogy végre megértse ezt a sokrétű, átláthatatlan történelmi veszteséget, amely hazánkat és Európát érte az elmúlt évszázadban. Új kísérlete nem hibátlan, a végeredmény mégis tekintélyt parancsoló, már-már történelmünket összegző irodalmi párlat. A Természetes fénynek tehát mindenképp a legjobbak közt a helye.

10.   Oscar Wilde: Dorian Gray képmása (Helikon)

Ha eddig úgy hittük, hogy olvastuk Oscar Wilde kultikus regényét, a Dorian Gray arcképét, akkor nagyot tévedtünk. Nemrégiben ugyanis megjelent a kézirat eredeti verziója, amelyet a szerzőnek annak idején, a korabeli erkölcsök miatt, kiadói kérésre át kellett írnia. Az eredeti szöveg idén magyarul is napvilágot látott, Dunajcsik Mátyás író ihletett fordításában. Ez az irodalomtörténeti szenzáció magyar nyelven bőséggel megérdemli, hogy az év könyvei között szerepeljen.

11.  Krusovszky Dénes: A fiúk országa (Magvető)

Az ifjú szerző, nemzedékének egyik legtehetségesebb képviselője eddig inkább verseket publikált, de most erős prózakötettel jelentkezett. A fiúk országa markáns, átgondolt kisprózák gyűjteménye, amelyeknek vállaltan férfiak a hősei. Krusovszky szövegeiben érzékeny történeteket találunk, lélektani nehézségekről, párkapcsolatokról, művészet és valóság viszonyáról, életről, halálról, szorongásról és szerelemről.  

12.   Patrick Modiano: Éjfű / Augusztusi vasárnapok (Tarandus)

Nem mehetünk el szó nélkül az idei irodalmi Nobel-díj mellett sem. Októberben a Svéd Akadémia bejelentette Stockholmban, hogy a 2014-es irodalmi Nobel-díjat Patrick Modiano francia írónak adja. Az akadémia indoklása szerint a díjat az emlékezés művészetéért kapta, "mellyel a legkevésbé megragadható emberi sorsokat idézi fel." Ahogy az sejthető volt, az év végére Modiano magyar kiadója két könyvet is kiadott az írótól. Az Augusztusi vasárnapok már korábban megjelent, ám az Éjfű teljesen új fordítás, Rőhrig Eszter kiváló munkája.

13.  Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs (Magvető)

Szív Ernő nem más, mint Darvasi László író teremtménye, aki önálló irodalmi identitással rendelkezik, és évtizedek óta publikálja tárcáit az ÉS-ben és a Délmagyarországban. Ebben a könyvben azokról a városokról mesél, ahol valaha járt, ám nem vert gyökeret. A városok mögött azonban egy hányatott sorsú lélek történetét látjuk, valódi várostörténet helyett.

Szív Ernő stílusa valamelyest lazább, érzékenyebb és könnyedebb Darvasi markáns hangjánál, ám a mágikus és szürreális elemek itt is jócskán megtalálhatóak. Vagyis kettő könyvet kapunk egy kötetben: Darvasit sem kell nélkülöznünk Szívben.

14.   Térey János: Átkelés Budapesten (Libri)

Budapest újra divatos lett, számtalan blog, cikk, könyv és film foglalkozik vele – Térey új verses prózája azonban kicsit másként esik szerelembe a fővárossal. Pillanatképeket, emberi arcokat, karaktereket villant fel egy-egy apró történetben, egy-egy különleges helyszínen, és a város egy új, ismeretlen arca tűnik fel a ragyogóan megkonstruált szövegekben. Akár térképpel is nekivághatunk a kötetnek, mert a szerző interaktív Budapest-térképet készített a kötethez.

15.   Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok (Magvető)

Rakovszky Zsuzsa új regénye a korábbi művek sűrű szövésű történeteinek stílusát követi. Ezúttal egy fiktív városban, Sókon járunk, a huszadik század első éveiben. Míg azonban a szerző eddig egyetlen elbeszélőt használt, a történet ezúttal több szálon fut.

Hősei többnyire új életet próbálnak kezdeni, de a múlt beárnyékolja cselekvési lehetőségeiket. A több nézőpontú regényben egyvalami stabil maradt: Rakovszky lenyűgöző nyelvezete, amely hihetetlen teremtőerővel építi fel azt a világot, ahol szereplői bolyonganak és keresik önmagukat.

16.   Vladimir Szorokin: Tellúria (Gondolat)

Egy új Szorokin-regény mindig eseményszámba megy, különösen a rajongóknak, akik idén annak is örülhettek, hogy a szerző ellátogatott Budapestre. Új könyve utópia és antiutópia is egyben. A 21. században játszódó történetben egy iszlámokkal megvívott háború utáni apokaliptikus világot találunk. Ebben a világban működik egy köztársaság, ahol a tellúrból állítanak elő minden addiginál erősebb narkotikumot. Szürreális sztori, amely Szorokin kezében természetesen megint napjaink orosz valóságának kritikájává lényegül.

17.   Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok (Scolar)

Nemcsak Szorokin, de Sofi Oksanen is tiszteletét tette idén hazánkban, a Budapesti Könyvfesztiválon. Ő is új könyvét hozta el magyarul, Bába Laura fordításában. A Mikor eltűntek a galambok Észtországban játszódó történelmi regény, amely a második világháború alatti megszállásról mesél. Mint mindig, Oksanen most is a Baltikum múltjának traumatikus pontjait keresi és találja meg. Kollaboráció, szerelem, élet és halál, három szereplő sorsának tükrében.

18.   Szilasi László: A harmadik híd (Magvető)

Szilasi László második regénye nemcsak a cseles (és néhol talán túlbonyolított) elbeszélői technikák miatt kerülhetett az év legjobb könyvei közé, hanem azért is, mert rendkívül olvasmányos regény, amely vidéken, Szeged város kultikus helyszínein játszódik, és olyan nehéz emberi sorsok bontakoznak ki a történetében, amelyeket kevesen képesek ilyen bátran és hitelesen megragadni.

19.   Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek – Összegyűjtött versek (Libri)

Az egyetlen szerző, aki két művével is szerepel a listán. Már a címe is rá vall: Kukorelly harminc éve tördeli, szedi és zúzza szét azt a hagyományos lírai nyelvet, amelyet mi költészetnek hittünk eredetileg, hogy aztán az egészből valami teljesen újat és ismerőset alkosson. Kukorelly kezében a költészet végre mindennapos ügyünk lesz, ahol a szerelem és az alkony ugyanakkora súllyal van jelen, mint egy pohár sör vagy egy lábvakarás. Ha figyelmesen olvassuk ezeket a szöszölős, darabos, szinte a versírás munkafolyamatának tűnő verseket, arra lehetünk figyelmesek, hogy a költészet nem valamilyen elvont és távoli dolog, hanem életünk szerves része, mint a levegővétel. Jó, hogy végre egy kötetben olvashatjuk olvasni a Kukorelly-líra legjavát. Talán nem ártana egy remek kispróza-válogatás is a szerzőtől!

20. Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái (Scolar)

Már az is nagy kihívás, hogy hiteles mű szülessen egy 1793-ban játszódó történetből, hát még, ha hozzávesszük, hogy mindez Grönlandon játszódik. Kim Leine regénye azonban megfelelt ennek a kihívásnak és elképesztően sűrű, szuggesztív nyelven megteremtett egy rendkívül izgalmas világot, nagyon érdekes karakterekkel. A regény főhőse, Morten Flack misszionárius történetében, a szubjektív én és a közösség problematikáját, a vallás és a filozófia mélységeit bejárva olyan komplex létértelmező mű született meg, amely méltán tart igényt az év egyik legjobb könyve címre.  A felkavaró regény az utóbbi évek egyik legjobb skandináv irodalmi sikere.

21.   Tábori Zoltán: Cigány rulett (Európa)

Egy kiváló riportkönyv, amely végigjárja a cigányok elleni fegyveres támadások helyszíneit és látleletet ad arról a világról, ahol az áldozatok élnek, éltek. Tábori Zoltán könyve nem csupán a gyilkosságokról, az embereket körbeszövő félelemről és szorongásról, az ott élő cigányok és magyarok viszonyáról szól, hanem magukról a településekről is.

A Cigány rulett érzékeny és éles szemű munka, amely döbbenetesen mutatja be hazáknak azt a régióját, ahol tapintható a társadalmi feszültség és a nélkülözés.

22.   Louis-Ferdinand Céline: Kastélyról kastélyra (Kalligram)

Céline-t elsősorban mint az Utazás az éjszaka mélyére című kultikus regényének szerzőjét ismerjük, de a Kalligram Kiadó igyekszik hozzáférhetővé tenni magyarul a teljes életművet. Ennek az igyekezetnek újabb kiváló darabja az év végén megjelent kötet, amelyet az irodalomtörténet közel egyenértékűnek tart az Utazás-regénnyel. Az önéletrajzi elemekben bővelkedő groteszk és tragikus könyv 1944-ben játszódik, az összeomló náci rezsim végnapjaiban.   

23.   Egressy Zoltán: Százezer eperfa (Európa)

Egy szélvihar és hat ember egy eperfa alatt a Margitszigeten – nagyjából így foglalható össze Egressy Zoltán regénye, amelyben ezek az emberi sorsok láthatatlanul egymásba fonódnak. A Portugál szerzőjének új, sejtelmesen szép regényét valóban egy létező eperfa ihlette, ennek árnyékában mutatták be a könyvet idén nyáron.

24.   Irvine Welsh: Mocsok (Trubadur)

A Trainspotting kultikus szerzőjének új regényében egy igazi mizantróp szólal meg. Főhőse és elbeszélője Bruce Robertson rendőr, aki önpusztító, embergyűlölő alak. A Mocsok ismét Welsh utánozhatatlanul morbid és felkavaró stílusában íródott, amely legalább annyira sötét hangulatú és kimagaslóan eredeti munka, mint nagysikerű regénye, a Trainspotting.

25. Márai Sándor: Fedőneve: Ulysses (Helikon)

Márai legendás naplójegyzeteit jól ismerjük, a Fedőneve: Ulysses című kiadvány tulajdonképpen valami hasonló, mégis valami egészen más: a szerzőnek azokat az írásait foglalja kötetbe, amelyeket az ötvenes években, Ulysses fenőnév alatt olvasott fel a Szabad Európa Rádióban. Az írások különlegessége, hogy hétről hétre követhetjük az ötvenes évek eseményeit, hiszen Márai minden fontos magyar és világtörténelmi jelenségre, történésre intenzíven reagál - lényegében a történelem keletkezésének jelenidejébe kóstolhatunk bele, miközben megismerhetjük a Rákosi-diktatúra legsötétebb éveinek nyomasztó atomszféráját. Különös érzés belegondolni, hogy nagyapáink ezeket a szövegeket hallgatták egykor titokban a rádióban. Tanulságos olvasmány a mai fiataloknak. 

26.   Vladimir Nabokov: Egy naplemente részletei – Összegyűjtött elbeszélések I. (Európa)

Nabokov mindig aktuális, hiszen a huszadik század egyik legnagyobb prózaírója, de rövidebb lélegzetű munkái most először jelennek meg gyűjteményes kötetben magyar nyelven. Bár novellákat főként pályájának első felében írt és később áttért a regényekre, melyekkel igazán sikeres író lett, a Nabokov-elbeszélések nem csupán egy nagy író szárnypróbálgatásai, hanem a regényekkel egyenrangú, lebilincselően izgalmas művek. Maga a szerző ezeket a munkáit „a regény kis alpesi formájának” nevezte, az irodalomtörténet pedig Csehov és Bunyin legjobb pillanatait látja benne. 

27. Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk-változat (Magvető)

Esterházy Péter még mindig kortárs irodalmunk legmasszívabb alakja, így lehetetlen kihagyni az év végi összegzésből, ha új könyve jelenik meg, mert szinte mindegyik művében találni valami izgalmasat. Az Egyszerű történet újabb változata (az első rész a kardozós változat volt), olvasmányosabb, mint elődje és sokban emlékeztet a kvázi Esterházy-főmű, a Harmonia Caelestis második felére.  Egy kicsit családregény, és egy kicsit istenkereső regény is egyben. 

28. Ruth Ozeki: Az idő partjain (Tea)

Három nő párhuzamos története, melynek során a sorsuk összefonódik, és a múltjuk új értelmet nyer. Egy testi és lelki terrort átélő japán iskoláslány, az írói válsággal küzdő Ruth, egy buddhista apáca és a mosómedve-támadást túlélő macska története. "Hogyan változtatja meg a szereplők életét mindaz, ami a múlt ködéből felbukkan?  Vajon mit jelent az időben létezés és hogyan segíthet a buddhizmus vagy a modern fizika, esetleg egy kamaszlány kegyetlen naplója ennek megértésében? A 2013-ban Booker-díjra jelölt regényében Ruth Ozeki ezekre a kérdésekre keresi a választ." 

29. Jaume Cabré: Én vétkem (Libri)

Az egyik legnépszerűbb regény most a világon a katalán szerző munkája, amely 2011-ben jelent meg, de már több mint 20 nyelvre lefordították. Ennek egyik oka talán az, hogy a regény története súlyos évszázadokat ölel fel: az Alzheimer-kórral küzdő hatvanéves Adri Ardvol visszaemlékszik életére, és ez az emlékmunka a késő középkori kolostorok világától a náci koncentrációs táborokon át egészen a huszadik századi Kongóig vezet. Egy igazi nagyregényt kap, aki belevág Cabré monumentális művébe.

30. Babiczky Tibor: Magas tenger (Magvető)

„Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal.” Ez a mondat áll a könyv fülszövegében. A fiatal szerző regénye igazán erős írói vízió, főszerepben az elbeszélő-nyomozóval, aki a világgal és önmagával folytat kegyetlenül nehéz harcot. Ez a filozófiai krimi és végtelenül nyomasztó misztikus thriller kitűnően ötvözi a műfaji sajátosságokat a szikár, kopogó irodalmi nyelvvel. Figyelemre méltó munka, amelynek mindenképp a listán a helye.