Az időgép (még mindig működik)
A nagy jövőlátók/utópisták művei úgy látszik kikezdhetetlenek. A mai napig izgalommal olvassuk Verne műveit, nézzük az ezekből készült filmeket. Nincs ez másképp H. G. Wells írásaival, illetve ezek megfilmesítéseivel sem. Nemrégiben Szörnyek szigete című kisregényéből forgattak borzongató darabot Dr. Moreau szigete címmel, s a televízióban is rendre találkozhatunk történeteivel. Az időgép című műve most kerül a mozikba. A film az idő megfejtésére és uralására irányuló örök emberi vágyat jeleníti meg - kalandos, érzelmes és látványos formában.
A 19. század végén járunk New Yorkban. Hartdegen professzor (Guy Pearce) a mechanika megszállottja. Éjt nappallá téve dolgozik ötletein, mit sem törődve a világ dolgaival. Ám a szerelem túlszárnyalja a tudományt: egy csinos hölgy rabul ejti szívét. Épp a korcsolyapályánál randevúzik szíve választottjával, amikor rablótámadás áldozatai lesznek, és egy eltévedt golyó végez a lánnyal. Hartdegen ettől fogva egyetlen rögeszméjével, az időgép megalkotásával foglalkozik, hogy visszatérhessen a múltba, s megmenthesse kedvesét. Egy véletlen során azonban évezredeket ugrik előre az időben. Olyan világba érkezik, ahol az emberiség két fajjá fejlődött, és ember embernek farkasa...
A film különlegessége, hogy rendezője az író ükunokája, Simon Wells, a neves rajzfilmes (Egyiptom hercege). Munkatársaival igazi fantáziavilágot hozott létre, amelynek azonban szoros kötődése van a valósághoz. Sőt, a mű George Pal által rendezett 1960-as feldolgozásához is, hiszen a jól sikerült látványelemeket - a filmet e kategóriában Oscarral jutalmazták - szinte egy az egyben átemelték. Ami működik, minek elrontani? (Főleg, ha egy időgépről van szó...) Finoman kezelték az eredeti művet, s végül igazi viktoriánus kalandfilm kerekedett ki kezük alól, ráaggatott képi és eszmei adalékok nélkül. Annyit toldottak hozzá, hogy korunk mozilátogatójának is legyen egy kis (közel) aktuális csemege. Olyan, minha egy szép, régi kötésű könyvet olvasnánk, amelyben új illusztrációk vannak - méghozzá elképesztőek. A látvány egyes részei káprázatosak: nem csak technikai bravúrokat, hanem gondosan megkomponált világo(ka)t láthatunk, amely pontosan illeszkedik a történeti vonalhoz. A kalandok azonban nem csupán hősünkkel történnek. Egy másik kalandnak is részesei lehetünk, amely inkább eszmei, gondolati. A filmben megmaradtak Wells evolúcióról, tudományról és társadalomról alkotott nézetei. (Némelyik még ma is aktuális?)
A főszereplőnek választott Guy Pearce remekül megállja a helyét, igazi romantikus hős: sármos, eszes, bátor. Rátermettségét nemrégiben a Monte Christo grófjában is bizonyította. Partnerei közül kiemelkedik az egyik emberfaj vezetőjét alakító, maszkja által még hidegebbé (vagy vonzóbbá?...) tett Jeremy Irons.
Kinek kápráztató, kinek elgondolkodtató. Az időgép még mindig működik.
