Mick Hallerről nemhiába neveztek el utcát a Ferencvárosban: fiatal kora ellenére sikeres, hovatovább hírhedt ügyvéd (apja is az volt, lehet, hogy róla nevezték el az utcát), aki napjai nagy részét Lincolnja hátsó ülésén ücsörögve tölti (innen az eredeti cím, nem mintha a magyar változat ne lenne legalább ennyire beszédes). Mindeközben Earl, a színes bőrű sofőr furikázza őt állomásról állomásra. Micknek van egy kislánya is Maggie-től (khm, OMT, az Oscar-díjas Marisa Tomei), akivel azért nem sikerült huzamosabban együtt maradniuk, mert míg a nő ügyész és minél több bűnözőt igyekszik rács mögé juttatni, addig Mick ugye ennek pontosan az ellenkezőjén fárad. De azért még jóban vannak, egy estét el is töltenek az orrunk előtt.
A nagy kavarás akkor kezdődik, amikor az egyik kollégája, Val szól Micknek, hogy átirányított hozzá egy csákeszt, akit - állítólag ártatlanul - azzal vádolnak, hogy brutálisan megvert egy fiatal lányt; egész pontosan nemi erőszakra és gyilkosságra tett kísérletet, de csak néhány pofon jött össze. Louis, a vádlott váltig állítja, hogy ez nem igaz, őt csak felültették. A többit sajnos nem árulhatjuk el, attól tartok, így is eléggé igénybe vettük kedves olvasóink türelmét. Amit viszont ezután kényszerülünk mondani, nos, nem feltétlenül következik a fentiekből.
Az a helyzet, hogy a Matthew McCaunaghey ügyeiben illetékes stáb egy minden különösebb erőfeszítés nélkül végignézhető, s helyenként kifejezetten szórakoztató mozit hozott össze a tizenkettő egy tucat kategóriában - ott pedig nem is olyan könnyű az ilyesmi.
