Nem mondom, hogy egyre jobb vagy hogy egyre érzékenyebb. De hogy Kim Ki-duk egyre közelebb megy szereplőihez, azt talán állíthatom. Én trilógiának gondolom a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz, a Bin-jip és Az íj hármasát (és noha a 2004-es, közbenső, Az irgalmas lányt nem mutatták be Magyarországon, én nem is számolnám bele). Nem állítom, hogy a hármas háromszöggé is zárul, hiszen következő filmje, a Time című drámával kapcsolatban csak találgathatok, az azonban biztos, hogy a Bin-jip után el kellett készülnie Az íjnak is, és hogy ezen filmek egyértelmű előzménye a Tavasz, nyár... .
A Tavasz, nyár? filmbeli történetében, motívumrendszerében nemcsak az emberi kapcsolatoknak, hanem a természetnek is hatalmas szerep jutott - az embernek, ahogy ebben a rendszerben, vagy ehhez a rendszerhez képest létezik. A természet önálló életet élt, az időjárás által folyton formált táj és a benne élők sorsa valamiképp összeforrott - az élet ciklikus változékonysága, az évszakok váltakozása nemcsak kicsiben - de nagy időszerkezetben is érvényes volt: az emberélet tavasza, nyara, tele olyan egységben ábrázolódott az őt körülölelő természettel, amire csak a legnagyobbak képesek.
Beszélt már itt is a szerelemről, azonban pusztán az egész egyik alkotóelemeként. A Bin-jip kilépett a természetből, mégis, újabb szigetet hozott létre - egy láthatatlant, két ember között. Ezzel egy lépéssel közelebb lépett szereplőihez - és a pusztán gesztusszinten, némán kommunikáló szerelmespárt és éteri viszonyát nem a közegben, hanem a közegükhöz képest, annak ellenében való létezésüket mesélte el. Most Az íjjal, ha lehet, még közelebbről (a távolság látványos csökkenése a rengeteg, gyönyörű közelképen is tetten érhető) vetül egy férfira és egy nőre a figyelme - illetve két férfira meg egy nőre. Illetve egy öregemberre, egy lányra és egy fiúra. A dolog bonyolultsága pedig még csak nem is a szerelmi hármas kialakulásakor kezdődik...
Az íj integrálja a két korábbi Kim Ki-duk film mágikus egyediségeit: a lány és az öreg kapcsolata szavakban nem kifejezhető - ők sem beszélnek, akárcsak a Bin -jip tragikus szerelmespárja. Mint a Tavasz, nyár... szereplői, ők is a természettel összhangban léteznek: egy rozoga, színes kis halászhajón. Mint a Bin-jip...-ben, itt is szerepel egy jelképes tárgy (amely többfunkciós): az íj, ami egyszerre a szerelem (ha húrját pengetve zenél rajta az öreg) és a gyűlölet (amint rendeltetésszerűen, fegyverként használja a betolakodó idegenekkel szemben védve jogos "tulajdonát", a lánykát) szimbóluma. Nagyon finom, sok rétegű film Az íj, ízelítőül ennyi legyen is elég.
